Ha sport, akkor kézilabda

DOBÁS

A játék főszereplője a labda, melyet a játékosok dobással továbbítanak egymásnak vagy küldenek a kapura. Így a dobás a játék egyik leggyakrabban előforduló, legjellemzőbb eleme, mellyel az átadás és a kapura lövés egyaránt végrehajtható – köztük csupán az erőközlés nagysága és a dobás iránya a különbség. Meglehet, az átadásoknak és a kapura lövéseknek számtalan formája alakult ki, valamennyi dobásforma visszavezethető a hajítás klasszikus modelléhez.

LENDÜLETSZERZÉS

A lendületszerzés célja a dobáshoz szükséges sebesség egy részének megszerzése és a megfelelő dobóhelyzet előkészítése. A lendületszerzés a játékos és a labda felgyorsítása által növeli a lövés erejét, valamint időben lehetővé teszi a dobás formájának esetleges megváltoztatását. Ez végrehajtható alaphelyzetből, vagy futás közben kivitelezett lépéskombinációkkal, keresztlépéssel, utánlépéssel, hátsó keresztlépéssel és beszökkenéssel.

A keresztlépés a legegyszerűbb végrehajtási forma, mert ritmusos, és a lábak természetes sorrendben követik egymást. Az utánlépés a legbiztonságosabb végrehajtási forma azáltal, hogy nem tartalmaz repülési fázist, és az egyik láb mindig a talajon van. A hátsó keresztlépés segítségével a lendület úgy szerezhető meg, hogy közben a játékos oldalirányban eltávolodhat az ellenféltől. A beszökkenés segítségével elsősorban a dobókézzel azonos oldalon játszó játékosok vesznek lendületet.  A labda átvehető a lendületszerzés megkezdése előtt vagy előremozgás közben, átadás útján, illetve labdavezetésből egyaránt. A felkészítés karmozdulata ugyancsak segíti a lendületszerzés hatékonyságát azáltal, hogy melltájékról a labdát egy erőteljes mozdulattal a dobóhelyzetbe lendíti.

Bármelyik lépéskombinációval történik a lendületszerzés, annak biztosítania kell a játékos és a labda sebességének együttes, folyamatos növekedését. A lendületszerzés alatt a támadónak a labdával egy egységes rendszert kell alkotnia, ahol a játékos erőkifejtése által szerzett gyorsulás átterjed a labdára. Az így elért sebességnek aztán a lendületszerzés végén kell a legnagyobbnak lennie, biztosítva ezzel a dinamikus hajítást.

DOBÓHELYZET KIALAKÍTÁSA

A dobóhelyzet kialakításának célja a labda felkészítésével olyan pozíció kialakítása, melyből a dobótechnika optimálisan hajtható végre. A labda felkészítése szoros összefüggésben van annak elfogásával, tulajdonképpen már a labdaátvétel folyamatában megkezdődik.

Az egyenes felkészítés technikája a kis szorítótávolsággal rendelkező vagy kezdő játékosoknak célszerű. Ez a technika biztonságot nyújtó, egyszerű, és a labda rövid, egyenes útja jelentősen csökkenti a felkészítés idejét. A köríves felkészítést elsősorban a széles tenyerű, hosszú ujjú, jó fogással rendelkező játékosok alkalmazzák eredményesen. Ezzel a technikával a labda jobban felgyorsítható, ami növeli az erőközlés nagyságát, továbbá felugrás esetén – lendítés útján – az elugrás nagyságát. A dobóhelyzet kialakítása a labda felkészítésével a lendületszerzés utolsó mozzanatában fejeződik be, amikor a bal láb erőteljes kitámasztással egy pillanatra megállítja az előremozgó testet.

DOBÓMOZDULAT

A dobómozdulat célja a lendületvétel során szerzett mozgási energia törés nélküli átvitele a labdára és annak optimális izomerő-kifejtéssel való kidobása. Ez a mozgásfolyamat magában foglalja az ívképzés, valamint a kidobás szorosan összekapcsolódó mozdulatsorát.

Twitter
YouTube
Instagram