A kézilabdázás a csapatsportágak családjába tartozó, modern labdajáték, ami egyesíti a különböző sportmozgások legelőnyösebb vonásait. Mivel a játék alapvető célja a labda kapuba juttatása, illetve annak megakadályozása, a mérkőzések két egymással ellentétes és állandóan változó tevékenysége a támadás és a védekezés jellemzi.
A támadás abban a pillanatban kezdődik, amint a csapat megszerzi a labdát, és egészen addig tart, amíg el nem veszíti azt. Ezalatt a játékosok a támadás különböző fázisaiban egyéni, csoportos, illetve csapat technikai-taktikai elemek alkalmazásával igyekeznek gólt szerezni.
A védekezés abban pillanatban veszi kezdetét, amint a csapat elveszíti a labdát, és egészen addig tart, amíg újra meg nem szerzi azt. Ezalatt a játékosok a védekezés különböző fázisaiban egyéni, csoportos, illetve csapat technikai-taktikai elemek alkalmazásával igyekeznek megvédeni kapujukat a góltól.
A támadó- és védőfeladatok hatásos végrehajtása érdekében a szabályok keretein belül kialakult a kézilabdázás mozgásanyaga, ami logikusan felépített hierarchiát szemléltet. Mint ahogyan a jól felépített piramis pontosan egymásra helyezett kövekből áll, a kézilabdázás mozgásanyagát is szorosan egymáshoz kapcsolódó mozgáselemek építik fel az alapoktól egészen annak csúcsáig.
A mozgáselem a játék legkisebb alkotóegysége, egy felismerhető mozdulatsor, amiben a játékos célszerű tevékenysége nyilvánul meg. A tevékenység jellegének megfelelően aztán ez a mozgás egy alapvető helyváltoztatás, technikai mozdulat vagy taktikai menőver lehet.
A természetes alapmozgások olyan sarkalatos emberi mozgásokból tevődnek össze, mint a futás, ugrás és a dobás, amelyek biztosítják a labda megjátszásának, illetve haladása megakadályozásának alapvető feltételeit. Ezekre az alapmozgásokra épül fel azután a támadás és védekezés specializált technikája.
A technika a játék során adódó célok gazdaságos és célszerű megoldásának érdekében, a játékszabályok keretei belül kialakított jellegzetes mozgássor. A támadás és a védekezés technikai elemei biztosítják a megfelelő alapot az egyén, illetve a csoport csapatformáción belüli tervszerű tevékenységéhez.
A taktika a támadás és védekezés technikai elemeinek megfelelő helyen és időben, valamint a csapat eredményességének érdekében történő alkalmazásához szükséges elméleti ismeretanyag. Így a taktika az adott mérkőzésen meghatározza a játékosok pályán elfoglalt helyét, támadásban, illetve védekezésben végrehajtandó feladatait, valamint az előzetesen meghatározott csapattaktika szerint koordinálja az egyének és csoportok tevékenységét.
A stratégia a csapat átfogó előkészületi, szervezési és végrehajtási terve, ami minden belső és külső körülményt figyelembe véve magában foglalja a játékosok felkészítésének és a kitűzött cél elérésének módját. Eszközei a taktika és technika, amelyeken keresztül a stratégia közvetetten visszahat a játék legkisebb összetevőjére, a mozgáselemre.
Összefoglalva tehát a kézilabdázás fogalomrendszere a következőképpen foglalható össze. A stratégia eljuttatja a csapatot a játéktérre, a taktika megmutatja a mérkőzés megnyerésének elméleti módját, a technika szolgáltatja az elgondolás kivitelezésének gyakorlati eszközét, a természetes alapmozgások pedig biztosítják a játék alapvető mozgásos feltételeit.
STRATÉGIA
TAKTIKA
TECHNIKA
Az elméletet a gyakorlatba átültetve ez a gondolatmenet azt jelenti, hogy minden egyes mozgáselemnek megvan a maga meghatározott helye a kézilabdázás mozgásanyagának felépítményében, és bizonyos jellemző vonások alapján a különböző mozgások csoportosíthatók. A rendszerezést illetően célszerű megvizsgálni a játékos labdához, ellenfeléhez, valamint csapattársaihoz viszonyított tevékenységét.
- a mozgás célja (alap-, támadó- vagy védőmozgás)
- a mozgás típusa (alapvetően technikai vagy taktikai mozgás)
- a mozgásban résztvevők száma (egyéni, csoportos vagy csapatmozgás)
Természetesen bizonyos mértékig mindenféle kategorizálás mesterséges, és ezek a mozgáselemek komplex módon jelentkeznek a játékban. Minden egyes támadó vagy védő megmozdulás ugyanis természetes alapmozgásra épül, és azoknak a technikai lefolyása, illetve taktikai célja van, úgyhogy egy bizonyos mozgáselem mindhárom szempontból analizálható. Mégis, a könnyebb áttekinthetőség és a jobb megértés érdekében szükséges részekre bontani a kézilabdázás mozgásanyagát és közös vonásaik alapján csoportosítani a játék mozgáselemeit. Az ily módon elkülönített egységek analizálásával aztán levonhatók bizonyos következtetések, amelyek feltárják a teljesítmény fokozásának lehetőségét, valamint megkönnyítik a kézilabdázás mozgásanyagának tanítását és elsajátítását.
