Ha sport, akkor kézilabda

TERMÉSZETES ALAPMOZGÁSOK

A természetes alapmozgások olyan sarkalatos emberi mozgásokból tevődnek össze, mint a futás, ugrás és a dobás, amelyek biztosítják a labda megjátszásának, illetve haladása megakadályozásának alapvető feltételeit. Ezekre az alapmozgásokra épül fel azután a támadás és védekezés specializált technikája.

A futás egyike a kézilabdázás alapvető mozgáselemeinek, így annak helyes technikai végrehajtása, valamint a gyorsaság és állóképesség megfelelő szintje alapvető feltétele a játékos eredményességének. A játék sebessége – különösképpen a támadás és a védekezés állandó, gyors változása – megkívánja, hogy a játékosok helyváltoztató mozgásuk nagy részét futással hajtsák végre. Futómozgással viszonylag rövid idő alatt nagy távolság tehető meg, ezáltal a játékos pozícióelőnybe kerülhet, ami jelentősen megkönnyíti tevékenységét mind támadásban, mind pedig védekezésben. Meglehet, a futómozgás ciklikusságát a játék során szükségszerű lassítások-gyorsítások, valamint labdás technikai elemek megtörik, a klasszikus futómodell fázisai önállóan vagy egymásba kapcsolódva gyakran feltűnnek, a speciális technikák alapját képezik.

Azáltal, hogy a játékosok egyre több technikai elemet hajtanak végre a gólveszélyes terület, de különösen a kapuelőtér fölötti légtérben, az ugrások száma és jelentősége is megnövekedett. Ugrással a támadó jobban megközelítheti a kaput, a védők fölé emelkedhet, ezzel kedvezőbb kapura lövési helyzetbe kerülhet. A védőjátékos pedig felugrással növelheti a sáncolás függőleges hatósugarát, vagy elősegítheti a labdaszerzést. Az ugrás jelentősége a kapuvédés során is megmutatkozik, távoli lövések esetében a sarkokra tartó labdák védését a legtöbb esetben egy ellentétes lábról történő elrugaszkodás, kisebb szökkenő-ugró mozdulat előzi meg. Szélről érkező lövések védésekor egy lábról történő fel- és kiugrással a kapus jobban megközelítheti a támadót, ezzel csökkentheti a megcélozható kapufelület nagyságát, míg a közeli lövő zónából leadott kapura lövések esetében – mint például az ívelés során – az ugróképesség a kapus számára egyenesen nélkülözhetetlen eszköz a védési technika kivitelezéséhez. Ennek megfelelően az ugrások általában a labda mozgásához, illetve mozgatásához kapcsolódnak, annak megszerzését, illetve továbbítását segítik. Meglehet, a játékban erre az ugrások számos végrehajtási formája ad lehetőséget, általános elvként megállapítható, hogy alaphelyzetből két lábról, míg futásból egy lábról célszerű elrugaszkodni.

Twitter
YouTube
Instagram