Ha sport, akkor kézilabda

SZIVACSKÉZILABDÁZÁS

A sportág honi úttörője Horváth János szerint nemcsak a sportág alapjainak lerakásához és a kézilabdajáték megszerettetéséhez lehet kiválóan alkalmazni, de a gyermekek mozgáskészségének és kognitív folyamataiknak fejlesztéséhez is. Tapasztalatok alapján a hajító mozdulat, a dobáskészség is jól fejleszthető a szivacskézilabdázással, valamint bizonyos korosztálynál nagyon jól megoldható a labdás ügyességfejlesztés is. Már 4-5 éves kortól alkalmazható súlya és anyaga miatt, nagyon sok feladat megoldására használható az óvodában és iskolai felkészítő foglalkozásokon. Segíti a kétkezességet, a kétoldalúságot, valamint az ügyetlenebb kéz fejlesztésében és az egykezes technikák elsajátításában is felfedezhető a szivacslabda előnyös hatása.

A szivacskézilabdázás a gyermekek első, versenyélményt is nyújtó találkozása a labdával. Két reménynek ad esélyt. Egyrészt felkeltheti a mozgás, a rendszeres sportolás iránti vágyat, másrészt kezdeményezhet valamely sportjáték iránti érdeklődést, jelesül a kézilabdázás megkedvelését. A szivacskézilabdázás egy olyan “találmány”, ahol az iskolások körében szerveződött csapatok számára gólok és győztesek léteznek. A legügyesebb kézilabdás palánták pedig a sportág jövőjét építhetik.

A szivacskézilabdázást fokozatosan, az életkori sajátosságoknak megfelelően ismertetjük meg a gyermekekkel. Egy vizsgálat során, melynél kézilabda edzőket kérdeztek meg a szivacskézilabdázás hasznosságáról, döntő többségük a 6-7 éves korosztály számára inkább a szivacskézilabdázást javasolja bizonyos feladatok és technikai elemek oktatása és gyakoroltatása során (kidobó, egykezes felső átadás, labdaelfogás, kapura lövések). A 8-9 éves korosztálynak a kidobó kivételével már inkább a kisebb méretű hagyományos kézilabdát javasolják. A tanulmány további következtetései, hogy nemcsak a kapusoknál jelent előnyt a labdától való félelemérzet hiánya, hanem a mezőnyjátékosoknál is (sáncolás, labdaelfogás). A dobás technikai végrehajtásának tekintetében két ellentétes szemlélet van. Az egyik szerint a szivacskézilabdával könnyebb az ívképzés a biztosabb labdafogás miatt. A másik elmélet viszont a szivacslabdát alapvető hibák okozójának tekinti (pl. mély könyökhelyzet, törzs munkájának hiánya), elsősorban a kis súlya miatt. Ezekre a problémákra több említésre méltó megoldási javaslat is érkezett. Eszerint a 6-7 éves korban még több időt kell fordítani a technikai képzésre kényszerítő eszközök, játékok segítségével. Mégis a „labdaváltás” más tapasztalatok alapján zökkenőmentes, mert az alkar és a felkar aktív használata nem változik, viszont figyelemmel kell kísérni a törzs forgatómozgásának változásait az átállás után.

A korábbi tantervek a sportjátékok közvetlen oktatását csak az 5. évfolyamtól kezdve tartalmazták, de a belépés ideje előre tolódott. Az 1-2. évfolyamokon a kapura lövések, a passzgyakorlatok szerepelnek, a 3-4. évfolyamokon ezek kiegészülnek lefutásból és nekifutásból történő alkalmazásukkal, valamint a kapus feladatainak ismerkedésével is bővül az anyag. A kerttanterv tartalmazza még a különböző labdával történő játékok végrehajtását is, ezen kívül számtalan lehetőség nyílik a szivacskézilabda használatára labdás képességfejlesztő (manipulatív) gyakorlatok végrehajtásánál, és az előkészítő, rávezető játékok űzése közben is. A tananyagban szereplő kézilabdás feladatok jelentős része – 1-2. évfolyamon a labdavezetésen kívül – szivacslabdával is végezhető. A sérülésveszély csökkenése szintén egy fontos szempont, ami segítheti a testnevelő tanár munkáját.

A többi sportjátékban is – kiegészítő jelleggel – felhasználható a szivacskézilabda. Elsősorban a fájdalom okozásának kisebb veszélyéből, a sérülések elkerüléséből és a károkozás csökkent valószínűségéből fakadó előnyöket érdemes kihasználni a röplabdázás, a labdarúgás és a kosárlabdázás oktatásának korai szakaszában is.

A szivacskézilabdázás technikai elemeinek repertoárja nem különbözik a kézilabdázás mozgásanyagától, mégis a végrehajtásuk során tapasztalhatóak bizonyos eltérések a szivacskézilabda anyaga és súlya miatt. Mivel a szivacskézilabdázást elsősorban az 5-12 éves korosztálynak ajánlják, ezért az életkori sajátosságoknak megfelelően az oktatást – a hagyományos technikai képzés mellett – számos játékkal, játékos feladattal célszerű megoldani. Szivacskézilabda versenyeket U8 és U9 korcsoportban rendeznek, ezért, véleményem szerint 10-11 évesen már szükségszerű átállni a hagyományos kézilabdára.

Néhány gyakorlat

  • Labda gurítása két kézzel terpeszülésből a szemben helyezkedő társnak.
  • Labda gurítása álló helyzetben a szemben helyezkedő társnak.
  • Labda átadása kétkezes felső átadással a szemben helyezkedő társnak.
  • Labda átadása kétkezes mellső átadással a szemben helyezkedő társnak.
  • Labdaátadás egykezes felső átadással hosszú (köríves) felkészítéssel.
  • Labdaátadás egykezes felső átadással rövid felkészítéssel.
  • Pattintott labdaátadás egykezes felső átadással.
  • Labdavezetések, egy kézzel majd váltott kézzel.
  • Célba dobási feladatok különböző eszközök felhasználásával (kifüggesztett karikák, zsámolyok, bóják, kötelek, céltáblák, stb.).
Twitter
YouTube
Instagram