Ha sport, akkor kézilabda

TANÍTÁSI FÁZISOK JELENTŐSÉGE A KEZDŐ ISKOLAI PEDAGÓGUSOK SZÁMÁRA

Az alap képességekre ható külső ingerek biztosítása (futás, ugrás, dobás) – megvalósítható kiscsoportokban, akadálypályán, testnevelési játékokkal, de párokat alkotva és egyénileg is.

Sokak számára nincs jelentősége annak, hogy a kézilabdázás e három alap atletikus képességre épül. A kezdetekben, amikor a gyermek elkezd ismerkedni a sportággal ennek nem tudatosítása és folyamatos nem gyakorlása, felelőtlen hozzáállás és óriási hiba. Minden foglalkozás alatt szinte az első perctől az utolsóig, ennek kell megvalósulnia. Eleinte a futással kapcsolatos játékokat, versenyeket alkalmazzuk. Ezt követően nehezítsük a futómozgást gátak, akadályok átugrásával, megkerülésével. Lényeges, hogy a gyerekek eleinte lendületből és főleg egy láb használatával szökkenjenek, ugráljanak. Alkalmazzunk távolságra történő szökkenéseket helyből indulva, minden irányba páros, majd egy láb használatával. Az ugrásnak óriási jelentősége lesz nemcsak a tanítási, hanem a későbbi képzési szakasznak. Minden mozdulat lendületszerzéssel indul, amit eleinte helyből, majd később mozgásból kell tanítani a gyerekeknek. A lendületszerzés és a lendületvétel oktatása hibás, ha nem ügyelünk a felsővégtagok és a törzs igénybevételére.

A labda fogása két kézzel – egy kézzel, gurítása, leütése, vezetése járásban – futásban, a labda rövid úton történő felkészítése, a labda hajítása – elkapása az egyik leizgalmasabb része az oktatásnak. Hiszen ebben a fázisban már nemcsak magára, hanem arra az eszközre is kell figyelni a gyereknek, amit ő irányit és az ő szándéka, tudása szerint képes működésbe hozni.A tanítási folyamatban nem lehet figyelmen kívül hagyni, ami sok gyerek esetében hátráltató tényezőként jelentkezik, maga a félelem érzésének leküzdése. Ennek megoldása nélkülözhetetlen a továbblépés szempontjából. Ami gond, hogy ez nem szakmai, hanem pedagógiai kérdés. Micsoda dolog, hogy attól a szertől fél a gyermek, amivel örömet, sikert tudna elérni saját maga számára! Vannak gyerekek, akik a dobástól és vannak olyanok, akik a labda elkapásától ijednek meg. Orvosolni kell a továbblépés miatt. Olyan feladatokat állítsunk össze tanítványaink számára, ami eleinte egy-két inger megválaszolására ad okot. Ha sok mindenre kell ügyelni a gyereknek, mint például honnan jön a labda, mikor kell elkapni és ezt követően, mit kell vele csinálni, az már nem egyszerű feladat egy kezdő számára. Pláne, ha mind ezt gyorsan, vagy egy adott játékszituációban kell megcsinálnia! Szóval egyszerű és kevés külső ingert állítsunk a kezdők elé.

Változatos impulzusok közvetítése az alap atletikus képességek, mint ugrás, futás, dobás a sportágra jellemző alapmozgásokba történő összekapcsolásával. Lényeges szempont az ügyesség irányultsága.

Futások labda nélkül, irányváltoztatással, gyors elindulások különféle rajthelyzetek megteremtésével, váltakozó szélességi és mélységi irányokban elhelyezett tárgyak kerülése már egy szinttel magasabb érettséget kíván tanítványainktól. Futások labdával, 1-2-3 lépéssel történő labda felkészítése hajításhoz. A labda két kézzel történő leütése (nyomása). Ezt követően a labda fel és ledobása talajra – majd elkapása eleinte járásban – majd lépegetések alatt. Továbbiakban a labda sorozatos leütése következik egy kézzel járás közben, majd váltott kar használatával a labda leütés helyben – majd járás közben. Az „ügyesebb” karral labdavezetés – majd váltott karral, eleinte egyenes vonalon – majd irányváltással tárgyak kerülésével haladjunk a tanításban. Ügyeljünk arra, hogy a távolabbi kézzel üsse le tanítványunk a labdát amikor a tárgyakat kerüli. Hiszen egy későbbi szakaszban a tárgyak aktív védők lesznek.

Bonyolultabb külső ingerek biztosítása a komplex koordináció fejlesztése szempontjóból. Lényeges szempont lesz a gyorsaság és a robbanékonyság irányultsága. Fontos elvárás, hogy az ügyességi feladatok összeállításánál ügyeljünk a gyorsaságra, dinamikára. A tanítási fázis következő lépcsőfoka a stabil alapokra helyezett sok és változatos impulzusok feldolgozásának és koordinálásának kezdeti szakasza. A sportágra jellemző koordináció és ennek minősége nagyon sok elemből tevődik össze.

Mit kell érteni a sok ingerre történő válasz alatt? Képzeljünk el edzésgyakorlatot, amiben a tanítványoknak egy időzónában egy meghatározott területen számtalan dologra kell figyelni.

  • figyelni kell a mozgása irányára, sebességére és közben mozdulatokat kell végrehajtania egyrészt magától, másrészt egy külső inger hatására
  • mozgása közben egy adott, vagy előre nem tudható irányból át kell vennie a labdát, amivel azonnal egy másik feladatot kell végrehajtania.
  • azért kell egy másik feladatot megvalósítania, mert egy ellenfél érkezik eléje, akinek feltett szándéka, hogy meg nehezítse a labdával történő tevékenységét.
  • amennyiben sikerül ellenfele hátráltató szándékát legyőznie, úgy kapura, vagy egyik társának kell továbbítania a labdát.

A játékok, vagy az edzésgyakorlatok szabályai és megkötései, az elvárt reakciók tekintetében alakítható, változtatható. Ismételjük meg még egyszer az egymásra épülő tanítási fázisokat

  • Tanítvány saját teste, mozgása, tevékenységeinek tudatosítása
  • A tanítvány labdával történő tevékenységeinek stabilitása
  • A tanítványok mozgásainak egymáshoz rendelése. (idő – tér – mozgás)
  • A tanítványok játékban történő versengése, küzdelme a siker és győzelem reményében.

Az a – b – c fázis időszaka, akár 5-6 hónap is lehet. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az egymásra épülés és azok megvalósulása, nagyon eltérő lehet egyik, vagy másik szakmai műhelyben. A d. fázis hosszú építkezési folyamat, ami több éven át, lépcsőfokonként, lépésről-lépésre megvalósítható fejlesztőmunka, a testtudat, ideg-izom összetétel állapot és értelmi felfogó készség függvényében.

A LÉPÉSEKET, LÉPCSŐFOKONKÉNT KELL MEGTENNI. NEM LEHET HÁRMASÁVAL VENNI A LÉPCSŐFOKOKAT ÉS A „LIFT” HASZNÁLATA SZIGORÚAN TILOS.

Az edző részéről történő türelem és a megfelelő magyarázat, illetve az elmaradhatatlan hibajavítás, nagyon sokat segít az oktató-nevelőmunkában.

Twitter
YouTube
Instagram