Az utánpótlássport közegének témájáról szóló írásunk a „Sporton keresztül vértezzük fel gyermekeinket az életre” cikkünk folytatása.
Az utánpótlás sportközeg motivációs légkörének nagy hatása van a fiatal sportoló élményeire. Az edzőknek jelentős befolyása van az általuk létrehozott gyakorlati környezetre. Az edző mellett a szülők elvárásai és felfogása szintén jelentős hatást fejtenek ki a gyermek viselkedésére. A tanult viselkedésminták használatát kiváltó helyzetek eltérőek a fiatal sportolók életútjában. Az eltúlzott jutalmak és a fenyegetettség érzése az életkortól és a fejlettségi szinttől függően eltérnek. Amiről a fiatal sportoló most úgy értékeli, hogy jutalom (vagy fenyegetés), arról majd az érés következtében később a véleménye meg fog változni. Ugyanez az értékrendváltozás igaz a szülőkre is. Míg a szülő jelenléte a gyermekkorban megnyugtató és segít enyhíteni az általuk érzékelt lehetséges környezeti bántalmakat, ez meg fog változni, amikor a fiatal sportoló serdülőkorba lép. A szülő jelenléte vagy részvétele valós stresszt válthat ki az ifjúsági sportolóból.
A fiatal sportoló sportkarrierjének előrehaladtával a külső tényezők kezdenek el dominálni. A serdülőkorban a fiatal sportoló kifejezetten arra törekszik, hogy kialakítsa saját identitását és meghatározza társadalmi helyzetét. Az adott sportban való részvétel eredményeként az utánpótlás sportoló idővel átértékelheti a magáról alkotott képét és hivatássá formálhatja a sportban való részvételét. Ezzel újra alkotja identitását az iskolai környezetben és azon túl. Az effajta elvárások és külső terhek csak növelik a versenystresszt, és nemcsak a részvételt, hanem a választási lehetőségeket és a lehetséges reakciókat is befolyásolják a versenykörnyezetben. Egyes szerzők szerint az „ego-bevonás” állapota az, ami megmérgezi az örömöt, a belső motivációt a sport gyakorlására és a sportban való részvétel iránt. Nagyon fontos az elsődleges motiváció megóvása és a sportoló státuszát fenyegető külső veszélyek, befolyások kizárása, valamint a részvételből származó jutalmak háttérbe szorítása. Az edző tudat alatt is az „ego-bevonás” felé irányíthatja játékosát. Továbbá súlyos hatással lehet az ifjú sportoló pszichológiai és érzelmi állapotára az, ahogy az edző kapcsolatba lép vele és ahogyan kifejezi önmagát.
A fiatal versenyző sportban való részvételének forrása lehet külső nyomás, észlelt elvárás, vagy kötelezettségvállalás az eredményekkel kapcsolatos aggodalmakon kívül. Például a sportban való részvételük pénzügyi támogatásának tudatosulása súlyosbító hatással lehet a fiatal sportolóra. A csapattársakkal és a barátokkal való interakció egy másik elem, amely befolyásolja a fiatal sportoló tapasztalatait az edzés és a versenyzés során. A csapatsportok esetében a csapattársak egymással és az ellenfél játékosaival való magatartása kiemelten fontos tényező. Előzetes vizsgálatok arra utalnak, hogy a csapattársak pro-szociális és antiszociális viselkedése összefüggésben van a fiatal sportolókra gyakorolt negatív érzelmi hatásokkal és a kiégéssel. Míg az egyéni sportok kissé különböznek, ettől függetlenül elkerülhetetlen, hogy az edzőpartnerek, illetve a versenyzők egymással kapcsolatba kerüljenek.
A közösségi média szeszélyes új dimenzióval bővítette az ifjúsági sportban való részvétel társadalmi kontextusát. A külső felismerés és érvényesülés egyik fő forrása, a közösségi média, még akkor is problémás lehet, ha a dolgok jól mennek. A mobiltelefonokon és egyéb digitális eszközökön a szociális média alkalmazások úgy kerültek kifejlesztésre, hogy eltérítsék a dopamin rendszert, és olyan jutalomérzetet biztosítsanak, amelyek kényszeres felhasználást idéznek elő és a fejlődő, serdülőkori agyat különösen érzékenyen érintik. A fiatal sportolók elismerése és népszerűsége a közösségi média beszámolóikból származik, ami egy újabb erős ösztönző és kényszeres használatra sarkall. Ez sértheti a sportban való részvételüket, elvonja a figyelmet a gyakorlatok, illetve a versenyek közben. A legutóbbi sajtóközlemények egy edzőről számolnak be, aki direkt szünetet tart a gyakorlatok során, hogy a játékosok ellenőrizhessék okostelefonjaikat. Ez egy olyan bizarr eset, amikor a sportoló a szociális médiában próbál érvényesülni, ahelyett, hogy a sportban érne el sikereket. Pusztán a sport kedvéért való részvétel ebben a korban már megszűnt.
Ezzel egyetemben, amikor a dolgok rosszul mennek, a közösségi média rendkívül rosszindulatúvá válhat. A közösségi média legtöbb formája szinte következményektől mentes utat nyit a toxikus és negatív megjegyzéseknek, amelyek néha már a visszaélés és a megfélemlítés kategóriájába esnek. Herkulesi önbizalomra lenne szükség ahhoz, hogy a serdülő lerázza magáról a meglett felnőttek kéretlen visszajelzéseit. A gyermekek és serdülők természetesen különösen kiszolgáltatottak, és a káros hatások akár a felnőttkorukra is kihathatnak.
Az ember a sportoló álarc mögött
Edzőként és szülőként elengedhetetlen annak felismerése és megerősítése, hogy a sportoló énképének különböző aspektusai vannak, amelyek az adott sporttól és annak környezetétől függően változnak. Minden sportoló egyedinek számít az adott sport területén. Az önképünk pozitív és negatív elemeket is magában foglal, amelyek mindegyike az adott területtől, környezettől és az adott körülményektől függően kisebb-nagyobb mértékben nyilvánulnak meg.
Az edzők nem csupán sportolókat eddzenek, ők embereket is eddzenek, akikből egyszer sportolók is lehetnek. A szülők nem csupán sportolókat nevelnek, több dimenzióban nevelik gyermekeiket, amelyek csak egyik dimenziója a sport. Amikor a sportoló-személyiség meghatározza önképét, azt teljes sportolói státuszára kiterjeszti. Ha erre a dimenzióra hangsúlyt helyez, az csak emeli a tétet. Ha emiatt a sportoló státusza veszélybe kerül, annak következményei katasztrofálisak lesznek.
Minden befektetett energia kárba veszhet, ha a sportoló más dimenzióknak is teret enged, amelyekkel szintén azonosulni tud és szánna is rájuk időt a sport rovására. Ily módon, amikor a sportoló versenyez, már nem minden alkalommal koncentrál csak a teljesítményére. Edzőként és szülőként törekednünk kell az egzisztenciális fenyegetések lehető legnagyobb mértékű kiküszöbölésére, hogy megelőzzük a fentiek egyik okozóját! Az edzők segíthetnek abban, hogy kapcsolatba lépnek a fiatal sportolóval, viszont a szülőknek szintén ébernek kell lenniük, hogy gyermekükkel folytatott beszélgetések ne csupán a sportban való részvételük és a versenykörnyezet köré épüljenek.
A sportkarrier kialakulását, fejlődését gátló tényezők
Azért, hogy felkészítsük fiatalemberünket a sport karrierre, meg kell határoznunk, hogy milyen eredményekre törekszünk, és onnan lépésenként visszajuthatunk a jelenhez. Egy sportolóhoz méltó cél kell. A fizikai és sportbeli, valamint a kognitív és érzelmi képességek megszerzése nagyon fontos azért, hogy felnőttkorukban elérhessék a versenyzés legmagasabb szintjét. A fiatal sportoló aktuális életkorától függően ez a folyamat akár egy évtized is lehet. Tekintettel a karrier hosszára, valamint a várható és előre nem látható nehézségekre és kihívásokra, a hosszú távú küzdelemben továbbra is állhatatosságra van szükség. Ez a kitartás a belső motiváció mély tartalékaiból táplálkozik. Alapvető szerepet játszik a részvételben és az elkötelezettségben, amely nem függ a rövid távú eredményektől, és független a külső jutalmaktól és elismerésektől. Amint arról már beszéltünk, ez a belső indíttatás megfizethetetlen, és meg kell védenünk. Így elkerülhetjük, hogy külső juttatások felváltsák azt, és ennek következtében végül értékét veszítse. Mind a szülők, mind az edzők hozzájárulhatnak a belső tűz megóvásához, ha a figyelmet inkább magára a törekvésre irányítják, nem pedig az eredményekre, vagyis az utánpótlás sportolót a lehető legnagyobb mértékben elszigeteljük a külső zavaró tényezőktől.
A szülőknek különösen fontolóra kell venniük a fiatal sportoló közösségi médiában való jelenlétének korlátozását gyermekkorban és serdülőkorban, amikor kifejezetten védtelenek azok hatásaival szemben.A legjobb sportolók olyan aurával rendelkeznek, amely elszigeteli őket ettől, és lehetővé teszi számukra, hogy a sportteljesítményük legyen hangsúlyos igazán. Általánosságban véve a legmagasabb szinten versenyző sportolók a mentális ellenálló képesség mérése alapján jobban teljesítenek, mint az alacsonyabb versenyszinten levő társaik. A szellemi ellenálló képesség fontos tulajdonság – főleg, ha nagyobb a versenyzés olvasztótégelye – a sportolót ellenállóvá kell tennünk a kihívásokkal és kudarcokkal szemben.
A mentális ellenállóképesség támogatásához három elemet különíthetünk el: a kimenetelek feletti ellenőrzés, a kihívások állandósága, és a megingathatatlan bizalom saját képességeik iránt. Az ügyesség és az irányítás megtapasztalása a sportoló belső érzéseiből fakad, hogy a hajót ő kormányozza, nem mások diktálják a feltételeket, illetve a saját nevükben ők maguk választhatnak. A kihívásokhoz való közelítés szinten tartása visszavezethető az állhatatossághoz, illetve az is, hogy hogyan értékelik a velük történt eseteket, amikkel uralni tudták és tudják a szorongásuk és fenyegetettségeik forrásait. Az önbizalom és a képességeikbe vetett hit saját hatékonyságuk fejlesztéséből származik és különböző kontextusokban nyilvánul meg. A képességeik teszteléséből és ezen kihívások sikeres átéléséből adódó tapasztalatok formálják hatékonyságukat. Ebből következik, hogy a fiatal sportolókat rendszeres kihívásokkal kell ellátni és tesztelni a bizalom és az önbizalom kialakulása érdekében.
Az egyén önképének kialakulása és annak a milyensége a sport területén kívül, valamint, hogy meddig látják önmagukat pozitív fényben, kritikus jelentőségű lesz a pályafutásuk fenntartása érdekében. Ebből következik, hogy a fiatal sportolónak a sport-identitásán túlmenően fejlesztenie kell önmagát, mint embert. A szülők hatalmas szerepet játszhatnak ebben a törekvésben, nem utolsósorban annak hangsúlyozásával, hogy a gyermekük iránt érzett tiszteletük független a sporttól.
A sportoló életének legmagasabb szintű navigálásához olyan képességekre van szükség, amelyek magukban foglalják a kezdeményezést, a döntéshozatalt, a problémamegoldó készségeket és az adaptív viselkedést támogató gondolkodásmódot. Arra kell törekednünk a felkészítésükben, hogy a váratlan helyzetekben is képesek legyenek alkalmazkodni és mindeközben lelkesek maradjanak.
A képességeik fejlesztése érdekében a fiatal sportolókat olyan kihívásokkal kell szembesíteni, amelyek a sportág specifikus képességeit tesztelik. Ezen tulajdonságok mindegyikét folyamatos próbák és az ott bekövetkező hibák csiszolják. Ebből következik, hogy a gyermekeknek lehetőséget kell biztosítani a próbálkozásra és a kudarcra. Ha mások megoldják helyettük ezeket a helyzeteket, azzal csak megfosztják a sportolót a fejlődés lehetőségétől. A szülőnek az a szerepe, hogy háttérbe vonuljon, és lehetővé tegye a sportoló számára, hogy megbirkózzon ezekkel a kis próbákkal, és hogy folyamatosan próbálkozzon vérmérsékletének szabályozásával.
A legmagasabb szinten sikert elérő sportolók találékonyak és képesek önállóan dönteni, ahelyett, hogy másokra támaszkodnának. Mind az edzőknek, mind a szülőknek törekedniük kell e cél eléréséért. Ez megköveteli, hogy a sportoló ne csak megtanuljon játszani, hanem megértse önmagát is. Ez a tudatosság és megértés lehetővé teszi a sportoló számára, hogy hatékonyan kezelje önmagát, irányítsa saját pályafutását, és hogy képes legyen navigálni előre nem látható helyzetekben is. Ennek a folyamatnak a része az önszabályozás tanulása, beleértve az impulzus-kontrollt, az érzelmi reakcióképességet és az interperszonális szempontokat, például a másokkal való egészséges kapcsolatok elősegítését és kezelését. Mind a sport, mind az iskola gazdag környezetet biztosít az előzőek elsajátításához, valamint a szükséges stratégiák és a megküzdési módszerek megszerzéséhez. Az edzők és a szülők őszinte visszajelzéseikkel hozzájárulhatnak a folyamatos önreflexióhoz, ideértve a rendszeres és időszakos értékeléseket is.
A fiatal sportoló karrierje során fontos, hogy éber maradjon a kihívásokra és a felmerülő lehetőségekre. Ez magában foglalja annak megtanulását, hogyan kell reagálni a fenyegetőnek tűnő jelekre és kontextusokra, illetve, hogy a viselkedési válaszreakciói még inkább támogassák ezek felismerését. Fontos az a képesség, hogy újraértékelje a szorongást provokáló eseteket és megtanulja azokat úgy átalakítani, hogy azok jobban szolgálják, előre mozdítsák az elkötelezettségét. Például egy adott esetre kihívásként tekintsen, amelybe izgatottan képes belevágni a saját maga örömére és fejlesztésére, ne pedig aggasztó fenyegetésként értékelje azt. Mind az edzők, mind a szülők segítséget nyújthatnak a megfelelő útmutatások és bölcsesség biztosításával, hogy másképp is láttassanak egy-egy helyzetet.
Elengedhetetlen, hogy a fiatal sportoló szenvedéllyel vegyen részt a sportban. Mindazonáltal érdemes egy kicsit mélyebben belemerülni a szenvedély természetébe. A „harmonikus szenvedély” kifejezést a szakirodalomban arra használják, hogy megkülönböztessék az összes rögeszmés fogyasztói magatartást, amely egy bizonyos érzelmi szükséglet kielégítéséből vagy a valós élet hiányaiból fakad. Az edző felelősséggel tartozik az általa modellezett viselkedés tekintetében. Az, hogy a szülők hogyan viselkednek és reagálnak egy adott esetre, az hasonlóan befolyásolja gyermekeik perspektíváját és az abból eredő cselekedeteket.
Fontosnak tűnik annak átgondolása is, hogy a fiatal sportoló miért választja inkább a megszokott gyakorlatot. A fenntarthatóság érdekében a sportolónak vágyakoznia kell a sportra magára és a részvételre. Csakis a sportért, nem pedig a külső tényezők miatt. Ha a sport elsősorban valamilyen független szükséglet vagy külső kötelezettség kielégítésére szolgáló eszköz, akkor ez hosszútávon, de akár középtávon is rendkívül bizonytalan alapot jelent a sportoláshoz. Ugyanígy a szülőknek is előnyös, ha időszakosan megvizsgálják saját elkötelezettségüket és a gyermekeik ifjúsági sportban való részvételéhez való befektetésük motiválóit.
Összegzés
A szülő-edző kapcsolat nagymértékben befolyásolja a fiatal sportoló tapasztalatait. Senki sem fektet annyi energiát a fiatal sportoló sikerébe és boldogságába, mint saját szülei. Feladatunk az lehet, hogy felhasználjuk ezeket az energiákat és segítsük azok irányítását, hogy kedvezően befolyásolják a fiatal sportoló pályáját, és lehetővé tegyék számukra, hogy élvezzék az ifjúsági sportban való részvétel előnyeit.
A megcsömörlött edzők gyakran gyorsan eltávolodnak a szülőktől. Hallottam egy olyan utánpótlás edzőről, aki azt mondta a játékosainak, hogy a kispadra küldi őket, ha a szüleikkel beszélgetnek arról, hogy ki játszhatott a hétvégi meccsen. A szülők kizárása helyett arra kell törekednünk, hogy a szülőket partnerként vonjuk be a törekvéseinkbe. Meg kell próbálni őket bevonni a folyamatba. Fel kell vérteznünk a szülőket eszközökkel, amelyek segítik a fiatal sportoló felkészítését és olyan tudással, hogy megértsék, mikor lépjenek vissza, hogy lehetővé tegyék gyermekük számára a függetlenség érzését. Fontos azonban az elvárások és a határok egyértelmű meghatározása a kezdetektől. Világos megállapodásokat kell kötni olyan kérdésekben, mint a kommunikációs csatornák, a gyakorlati- valamint a versenykörnyezet protokollja.
A szülő-edző partnerség egy kölcsönös kapcsolat. Az edző kulcsfontosságú szövetséges lehet a szülő számára. Saját tapasztalatom szerint a fiatal sportolók gyakran inkább akkor fogadnak el egy tanácsot, ha az edzőtől jön, annak ellenére, hogy korábban már saját szülei is megpróbálták közvetíteni azt. Különösen ez a helyzet a tinédzserekkel. Az edző egy bizalmi csatornát biztosíthat a szülők által támogatott üzenetek továbbításához. Az edzők és a szülők útmutatást nyújtanak abban, hogy a fiatal sportoló megszerezze az érzelmi intelligencia szükséges elemeit. A szülők is szerves szerepet játszanak a támogatásban és az iránymutatásban, amikor a fiatal sportoló elkerülhetetlenül hibákat követ el.
Az egyik fontos szempont, amellyel a szülők és az edzők együtt tudnak működni a sportolókért, hogy jó csapattársak, edzőpartnerek legyenek, és mások – köztük az ellenfelek és a sportvezetők – felé is professzionális magatartást tanúsítsanak. Ez a sportólókat és a körülöttük lévőket is érinti. Mind az edző, mind a szülő kulcsfontosságú a hosszú távú perspektíva támogatása és megerősítése érdekében. Fontos az is, hogy se a szülő, se az edző ne essen a rövid távú győzelmek hajszolásába, a hosszú távú eredményesség kárára. Mindkét félnek nagy felelőssége van abban, hogy az együttműködésben érett személyiségek jöjjenek létre.
forrás: sportorvos.hu
EGYÉP POSZTOK
A CÉLKITŰZÉS JELENTŐSÉGE A SPORTBAN
A HATÉKONY SPORTVEZETÉS / IDEJE ŐSZINTÉN BESZÉLNI RÓLA
A GYERMEKSPORTOLÓK REGENERÁCIÓJA