A szülők óriási szerepet vállalnak az utánpótláskorú sportolók fejlődésében. A szülők szó szerint az utánpótlás sport mozgatói, ők biztosítják a sportolási lehetőséget és az utazást a helyszínekre. Utánpótlás sportszülőnek lenni egy teljes munkaidős állásnak felel meg, emellett jelentős mennyiségű időt és pénzt igényel. Az utánpótlás sport számtalan előnnyel jár és jártasságot lehet szerezni az egyes sportágak, egészségügy, tudományok világában, illetve gyermekeink életre szóló tapasztalatokat szereznek. Természetesen a szülők idejének befektetése gyakran odáig vezet, hogy ők maguk is bekapcsolódnak a sportba. Azonban a legjobb szándék ellenére is lehetnek negatív következményei annak, ha a szülők bevonása vagy beavatkozása túlzott mértékűvé válik.
Az utánpótlás sport sokoldalúsága
Az utánpótlás sportban való részvétel számos olyan előnnyel jár, amelyek nem kizárólag a sportteljesítményt és sport célú sikereket biztosítják. Az utánpótlás sport támogatja a gyermekek és serdülők fizikai és mentális egészségét, és gazdag környezetet biztosít ahhoz, hogy a sport birodalmát túlszárnyaló készségeket, viselkedésformákat és szokásokat alakítsanak ki. A „tehetségfejlesztés” és az „ifjúságfejlesztés” kifejezéseket előszeretettel használják az utánpótlás sportokban résztvevők meghatározására. A tehetségfejlesztés a sportág specifikus atlétikai képességek felismerésétől függ. Továbbá az ifjúságfejlesztés magában foglalja az utánpótlás sportban való részvételből származó szélesebb egészségügyi, tudományos, pszicho-szociális és élettapasztalati elemeket is.
A gyermekek iskolai teljesítménye pozitív kapcsolatot mutat az alapvető mozgáskészség-fejlesztési és fittségi mutatókkal, amelyek a sportban való részvételhez szorosan kapcsolódnak. Az egészséges életmód és a motoros készségek elsajátítása mellett a rendszeres testmozgásban és sportban való részvétel előnyei kiterjednek a gyermekek és serdülők agyműködésére és kognitív fejlődésükre is. Akut aerob testmozgás után javulás tapasztalható a munkamemóriában és a koncentrációban. Ezen okok miatt az iskolai napokon történő rendszeres testmozgás és a sportban való részvétel olyan módszerek, amelyekkel a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességgel (ADHD) diagnosztizált gyerekek kezelését elősegíthetik az iskolában.
Az utánpótlás sportban való részvétel másik fontos előnye az, hogy gyerekként megtanulják kezelni saját és másokkal való interakcióikat (kölcsönhatás). Az utánpótlás sport elősegíti a pszicho-szociális készségek fejlesztését. Egyre fontosabb szempont, hogy a sport fórumot képezzen a személyes interakcióhoz, ideértve a különböző háttérrel, társadalmi helyzettel és etnikai hovatartozással rendelkező egyénekkel való kapcsolattartást is. Az utánpótlás sportban való részvétel ezáltal utat kínál az interperszonális (személyes, személyek közötti) készségek és az együttműködéshez szükséges magatartás fejlesztéséhez. A sportágak az élet metaforái. Nem értek egyet azzal a nézettel, hogy minden gyereknek meg kell kapnia a részvétellel járó érmet, és azzal sem, hogy ne vezessünk eredményt a játékokban. Inkább fel kellene ismernünk és kihasználnunk a sport előnyeit, az általuk nyújtott gazdag érzelmi tapasztalatokat; valamint az általa kínált stratégiákat és eszközöket, amelyeket a fiatalok biztonságos környezetben kipróbálhatnak.
Megfelelő irányítás mellett az utánpótlás sportban való részvétel lehetőséget nyújthat a motivált viselkedés alapját képező neurokognitív szempontok kialakulásához. Ez magában foglalja a kihívások előrejelzését, a megfelelő felkészülést és az előre nem látható nehézségekhez való alkalmazkodás elsajátítását. Ezen kihívások során tanulják meg az önkontrollt. Más szóval kihasználhatják az ellenálló képesség fejlesztésének lehetőségeit, amelyek a sport területén tapasztalható fizikai és mentális kudarcok eredményeként jelentkeznek. A sportban való részvételhez hasonló érzelmek ugyanúgy gazdag környezetet biztosítanak az érzelmi képességek különféle aspektusainak fejlesztéséhez. A pozitív, adaptív válaszok és a kedvezőtlen, agresszív válaszok között az a különbség, hogy a sportoló megtanulja előre látni és értelmezni az ilyen érzelmi töltéssel rendelkező tapasztalatokat. Ezeknek a leckéknek a formálására szolgál a motivációs légkör – edzés alatt és versenykörnyezetben egyaránt -, valamint az edzők, a szülők és a kortársak által modellezett viselkedés. Ebből a szempontból az edzők és a szülők nagy felelősséget vállalnak a kívánt viselkedésminta elérésének előmozdításában, és a fiatal sportoló tanulási folyamatának vezetésében.
A szülők központi szerepe az utánpótlás sportban
Edzőként fel kell ismernünk a szülők alapvető szerepét. Szülői támogatás nélkül a gyermekek számára az utánpótlás sportban való részvétel lehetőségei beszűkülnek. Ellehetetleníti a részvételt vagy bizonytalanná teszi az utánpótlás korú sportoló részvételét a sporteseményeken. Van azonban keresztmetszete a szülők ideális bekapcsolódásának. A szülő anyagi és logisztikai, illetve érzelmi hátteret is jelent, így biztosítja gyermeke számára, hogy küzdhessen a céljaiért. Másrészről, a szülői bevonás súrlódást okozhat, és fokozhatja a versenyzés alatti nyomást, negatív következményekkel járhat mind a fiatal sportoló tapasztalatai, mind pedig a hosszú távú részvétel szempontjából. A szülők jelentősen befolyásolják a fiatal sportoló, és nemkülönben az edző tapasztalatait azzal, hogy részt vesznek az utánpótlás sportban. A tehetség-beazonosítási folyamatok fejlődésével most már kritikus tényezőként jelent meg az sportoló-szülő kapcsolat egészségének vizsgálata, amelyet a sportszervezetnek figyelembe kell vennie a kiválasztásnál. Az egyetemi és ifjúsági programok felügyeletével szerzett tapasztalataim alapján, mind a hivatásos sportban, mind a nemzeti sportszervezetekben nagy figyelmet fordítottunk a szülők értékelésére, mint az egyik kritikus sikertényezőre a fiatal sportolók hosszú távú potenciáljának felmérésében. Úgymint a szülők bevonásának és befolyásának értékelése különböző esetekben a potenciális felelősségüktől az általuk nevelt ígéretes tehetségekig terjed. Tekintettel a szülő döntő szerepére a folyamatban, értelmetlennek tűnik, hogy miért csak a sportedzők oktatásáról gondoskodunk, viszont a szülőket nem képezzük ki azzal a tudással és megértéssel, melynek segítségével sikeresen működhetnénk együtt. Felvilágosultabb egyének és csoportok már tesznek lépéseket a tudásanyag és a megfelelő iránymutatás hiányának orvoslására a szülők felé, ám ez a tevékenység még mindig gyerekcipőben jár.
A szülők védelmi mechanizmusa
Mi sem természetesebb annál, mint amikor egy szülő igyekszik gyermekeiket a bajtól megóvni. Viszont a túlzott óvásnak már káros hatásai vannak. Ahogy a gyerekek nőnek, egyre több óvintézkedés avul el és hirtelen, amitől eddig óvtuk őket, most már engednünk kéne, hogy tanulhassanak belőle. Rá kell ébrednünk, hogy a gyerekek inkább a közvetlen tapasztalatokból tanulnak. Különösen a korai fejlődés éveiben, mielőtt a végrehajtási és az érvelési képességek a serdülőkorban teljes mértékben ki nem fejlődnek. A tanulásra vonatkozó szóbeli figyelmeztetések vagy közvetett megfigyelés náluk még nem elég célravezető. Gyakran a gyermeknek „meg kell égetnie a kezét a tűzhelyen” ahhoz, hogy teljes mértékben felismerje az abban rejlő veszélyt. Sokszor a legfontosabb tanulási tapasztalatok negatívak vagy kellemetlenek, tehát a gyermekek megvédése iránti vágy teljesen érthető. Mindazonáltal ezek fontos tanulságok, amelyeket át kell élniük. Ha megóvjuk őket ezektől a cselekedetektől, akkor szándékosan fosztjuk meg őket a lehetőségtől, hogy saját védekezési stratégiát dolgozhassanak ki vagy eszközöket fejlesszenek, amelyekre szükségük lesz az önálló életben, a jövőbeli kihívásokkal szemben.
A hátrányos helyzetek megtapasztalása fontos a sportoló és mint ember fejlődése szempontjából, szerves részét képezi annak, hogy hogyan szerezzék meg az ismereteket és hogyan váljanak erősebbé. A témával foglalkozó szerzők kiemelik, hogy az út, amin eljutnak a sportági elit szintjére, fontos eleme a fiatal sportolók életének. Valójában ezek a próbák és nehézségek annyira létfontosságúak, hogy javasolt aktívan keresni azokat a módszereket, amelyek kihívásokkal teli feltételeket és bonyolult forgatókönyveket teremtenek, a fiatal sportoló hosszú távú fejlődése érdekében. Ez teljesen ellentétes azokkal a jóhiszemű törekvésekkel, amelyekkel a gyermekünk számára próbálunk utat taposni. Ezt a jelenséget „helikopter szülő”-nek nevezik.
A gyermekeket akaratlanul is azokhoz a tapasztalatokhoz kell segítenünk, amelyekben meggyőződhetnek arról, hogy képesek megbirkózni a problémákkal és azok következményeivel. Ironikus, hogy a nehézségektől elszigetelt gyermekeket ezek a helyzetek végül szorongásra késztetik. A túlzott védelem paradox következménye miatt a gyerekek kevésbé képesek megbirkózni a feladatokkal, így idővel sérülékenyebbé és rugalmatlanabbá válnak. Tudat alatt a gyerekek megérzik ezt. A szorongás forrása egyre csak növekszik, mivel érzik, hogy a jövőbeni kihívásokkal szemben a hiányos fegyverzetük lesz csak segítségükre.
Éltetni a tüzet
A fiatal sportoló belső tüzét és belső motivációját a játékhoz, a gyakorláshoz és a részvételhez meg kell védenünk. Az utánpótlás sportútjukat járó sportoló fiatalok belső motivációját egyre több veszély fenyegeti. A belső motiváció kioltásának veszélye oly mértékű is lehet, hogy a sportoló elmaradhat az edzésekről, majd végül nemcsak az adott sportban, hanem általában a versenysportban többet nem vesz részt. A korai siker veszélyeztetheti a fiatal sportoló elkötelezettségét és motivációját a következő kihívásra. Ki van téve a kísérő, külső jutalmaknak, mint például a felfedezettség érzése, külső elismerések és egyéb díjak egész sorának. A közösségi média ezen a téren csak ront a helyzeten. Az efféle külső hatások veszélyeztethetik a fiatal sportoló aktivitását. Bár viselkedésüket a jutalmazás és az elismerés motiválhatja, viszont ezekkel fogja helyettesíteni a saját maga törekvéséből származó belső élményt. Mind a szülőknek, mind az edzőknek óriási szerepe van abban, hogy ezek a hatások ne válhassanak a sportban való részvétel elsődleges mozgatórugójává. Az edző segítséget nyújthat a folyamatorientáltság megteremtésében, a figyelmet elvonhatja az eredményekről és a külső jutalmakról. A szülő segíthet abban, hogy viselkedésében bizonyos fokú egyenlőség és következetesség fenntartásával megerősíti, hogy a szeretet, a dicséret és a szülő-gyermek kapcsolat nem függ a végeredménytől vagy a sport sikerétől.
A belső motiváció táplálása tehát talán a legfontosabb tényező a fiatal sportoló hosszú távú sikerében.
A belső motiváció bizonyítottan kapcsolódik a fiatal sportolók önálló gyakorlásához. Érdekes módon ez egy kölcsönös kapcsolat. Minél inkább lehetővé válik a sportolók számára az önálló, akaratlagos gyakorlatvégzés, annál nagyobb a belső hajtóerő annak végrehajtására. A fiatal sportoló aktív részvételében és tapasztalatszerzésében a külső befolyás és beavatkozás korlátozása meghatározó jelentőségű annak megőrzése szempontjából, hogy maguk válasszák meg és saját akaratuk szerint végezzék el a feladatokat. Az erőfeszítéseiket a lehető leghatékonyabban el kell választani a külső kötelezettségektől és elvárásoktól. A szülőknek hatalmas szerepe van ebben, mert ezeknek az észlelt kötelezettségeknek és elvárásoknak ők az egyik legvalószínűbb forrásai.
Szabályozó intézkedések
Az utánpótlás sportban való részvétel logisztikai szempontból nagy jelentőségű vállalkozás, különösen akkor, amikor a gyerekek már előrébb jutnak a rangsorban és egyre messzebbre kell utazniuk a rangosabb versenyekre. A szülők gyakran nagy szerepet töltenek be a szervezési és adminisztratív feladatok ellátásában. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a szülők közvetlenül részt vesznek a döntések meghozatalában és így a gyermek nevében is cselekednek. A növekvő részvétel mellett a szülők időnként természetes vágyat éreznek a beavatkozásra, különösen akkor, ha úgy tűnik, hogy a gyermekük nem részesül méltányos bánásmódban. Ez elkerülhetetlen. Az ifjúsági edzők mind órákon át tudnának mesélni arról, hogy a szülők a gyermekeik érdekében hogyan és miként álltak ki. Legtöbbünk annak is szemtanúja lehetett, hogy a szülők verseny közben valamiért tiltakoztak a sport tisztviselőknél. Ahogy az edzők sportolójuk sikerhez vezető útját igyekeznek egyengetni, addig a szülőknek féken kellene tartaniuk az érzelmeiket, hogy ne lépjenek közbe bizonyos helyzetekben, és kezdjenek egyezkedni azokról a kihívásokról és problémákról, amelyekkel a fiatal sportolók maguk is, elkerülhetetlenül szembesülni fognak a sport karrierjük során. Noha a szülők bevonása és beavatkozása többnyire jó szándékú, végső soron előfordulhat, hogy nem szolgálja a fiatal sportolót céljait. A felelősség átvállalása megfosztja a fiatal sportolókat a tanulási és fejlődési lehetőségektől. Amint azt a túlvédelemnél leírtuk, a túlzott beavatkozás szintén késleltetheti a fiatal sportoló fejlődését, és kevésbé lesz képes szembesülni az őt érő kihívásokkal.
„Hetente 3-4 órát edzettem az Ajaxban, amikor kicsi voltam, de mindennap 3-4 órát játszottam az utcán is. Akkor szerinted hol tanultam meg én focizni?” – Johan Cruyff
Vitathatatlanul minden beavatkozás – akár edzők, más szakemberek, akár a szülők részéről történik – szabályozásra szorul. Amennyiben a fiatal sportoló edzési ideje korlátozódik, akkor az edzői beavatkozásnak negatív hatásai is lehetnek. A szervezett gyakorlatokban való csökkentett részvétel is problémát jelenthet, ha a független játék és gyakorlás lehetőségei egy felügyelt környezetből kikerülnek. A szülői részvétel és beavatkozás hasonló módon korlátozhatja és gátolhatja a fiatal önkifejezését és fejlődését, különösen a sportoló érésekor. Nyilvánvalóan hátráltatja a sportolót, hogyha az edző vagy a szülő túlzott irányításával és ellenőrzésével erőlteti részvételét a sportban. Idővel a fiatal sportoló megérzi, hogy saját sportútjának irányítása nem áll az ellenőrzése alatt. Ez visszaveti elkötelezettségét és a befektetett munka mennyiségét. Zárásként annyit, hogy amikor mások diktálnak, a fiatal elbizonytalanodhat és saját cselekvőképességét vonhatja kétségbe, amely gyakran odáig vezet, hogy a fiatal sportoló visszavesz a lelkesedéséből, vagy akár teljesen kivonja magát a sportból.
forrás: sportorvos.hu
EGYÉP POSZTOK
A CÉLKITŰZÉS JELENTŐSÉGE A SPORTBAN
A HATÉKONY SPORTVEZETÉS / IDEJE ŐSZINTÉN BESZÉLNI RÓLA
A GYERMEKSPORTOLÓK REGENERÁCIÓJA