Sok érdekes összefüggésről írtam már, ami így vagy úgy, de szorosan kapcsolódott a szakmához. Érdemi kérdések felvetése után, olyan nem elhanyagolható ténnyel is kellene foglalkoznom, amiről ritkán beszélünk, de óriási kihatása lehet a nevelőmunkára. A szülők aktivitása vagy érdektelensége, hogyan és milyen mértékben segítheti, vagy éppenséggel nehezítheti a nevelőedzők munkáját? Milyen károkat tud okozni a túlzott „szülői szeretet” és elfogódottság, illetve mi az, amiben feltétlen a segítségemre lehet a munkám során, ha jól kezelem? Meddig engedhető, és mikor kell azt mondani egy szülőnek, hogy most már ne tovább? Egyáltalán mondhatok ilyet egy szülőnek? Hogyan vagyok képes határt szabni az aktivitásuknak? Ha túl közel kerülnek az edzőhöz, mert a kolléga ezt nem érzékeli kellő időben, komoly gondokat tud okozni a munkájára nézve.
Kezdjük kielemezni a témát! Gyakorló edző, testnevelő és szülőként az alábbiakban összegezném a tapasztalataimat. Gyermekként a szüleim nem voltak kíváncsiak rám, hogyan sportolok. Gondolom sokat dolgoztak és nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget annak, hogy lássák a gyermeküket. Bevallom, így sok év után is nagyon rosszul esett. Ők nem mozogtak, nem jártak sporteseményekre. Mondhatnám azt is, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy milyen is vagyok. Azt tudták, hogy sportolnom kell, mert hasznos és jó dolog, de látni nem láttak egy alkalommal sem. Szerencsémre volt egy általános iskolai testnevelőm, aki később a minta lett számomra. Neki köszönhetem, hogy azzá váltam, aki vagyok, mert támogatott és hitt bennem. Tehát az első lépés, hogy nevelőedzőként térképezzük fel a tanítványunk családi hátterét! Ha nincs szülő a gyerek mögött, Neked kell átvenni ezt a szerepet. Kell valaki, aki nevelgeti, lelkesíti, vagy éppen elmarasztalja a tanítványodat, ha a szükség úgy kívánja. A gyerek igényli a visszacsatolást.
Ha kisiskolásokkal foglalkozol, az is megtörténhet, hogy nem Ő, hanem apa vagy anya szeretné, hogy hozzád járjon. Ezt az első edzéseken megtapasztalod. Ebben az esetben komoly hátránnyal indul a gyerek, de ezt előnnyé tudod változtatni, ha idejében észreveszed. Előny alatt azt értem, hogy Te leszel a hiteles kontroll személy a gyerek számára. Hiszen nem Neked, hanem a szülőnek akar megfelelni. A szerepek kicserélődnek, így Te lehetsz a mosolygós barát, aki felé jobban kinyílik, mint esetleg otthon. Hasonló a helyzet elvált szülők esetében. Hamar meg kell találnod a számodra pozitív felnőtt partnert kettejük közül. Látszólag meg van a konszenzus a gyerekükkel kapcsolatban, de ez csak a felszín. Neked kell érezned, hogy melyik lesz az a partner, akivel hosszú távon együtt tudsz működni. A szülők többsége igényli a vizuális és a verbális tájékoztatást a gyermekével kapcsolatban. Neked kell eldöntened, hogy beengeded Őket az edzésedre, vagy nem. Választhatod azt is, hogy havi egy-két alkalommal nyilvánossá teszed a foglalkozásokat. Több esetben kell alaposan végig gondolnod, hogy a szülők jelen lehetnek a foglalkozáson, vagy nem. A szülők jelenléte, ha Ők partnerek, nem okoz problémát. Hiszen látják, hallják az edzés történéseit. Veszélyessé akkor kezd válni a helyzet, ha értelmezni kell a látottakat. Ha nem figyelsz oda, elindul útjára a „pokol” és annyi kérdést tesznek majd fel a gyerekkel kapcsolatban, amire még ha kedved is volna válaszolni, képtelenség. Szóval féken kell tartani a kíváncsiskodó, elemző és kritizáló szülőket! Mértéktartóan és lényegre törően kell elmagyarázni, javasolni, vagy kérni bármit a szituációtól függően.
Készülj fel arra, hogy amikor a posztokra készíted fel a gyerekeket, elkerülhetetlené válik az első konfliktus helyzet kialakulása! Miért pont Őt, vagy miért pont ide kell tenni a gyereket? Pontos diagnózist kell adnod a szándékodról. Ilyen esetekben javaslom a tudományos nyelvezet használatát. Egy-két életből vagy praxisodból előhúzott példával megalapozhatod az állításodat. A példák megemlítése, amik később példaképek lehetnek, minden esetben szerencsés lépésnek bizonyulnak. A következő rizikós helyzet az, amikor elkezdenek meccsezni a gyerekek. Miért játszik ilyen keveset, vagy miért ezzel, vagy azzal a társával van fenn a pályán? Mindig abból induljál ki, hogy a szülőt soha nem lehet elég információval ellátni ahhoz, hogy végleg feladja a kérdések gyártását. Próbáld úgy irányítani a beszélgetést, hogy többségében a szülő mondja ki a válaszodban rejlő igazságokat. Neked jószerivel eldöntendő kérdésekre kelljen röviden és lényegre törően válaszolnod. Hivatkozhatsz szabályokra, fiziológiára, koordinációra, játékintelligenciára, a játékban eltöltött időre, kondicionális mutatókra stb. Nagyon határozott és őszintének kell lenned. Pontosabban, így kell látszanod a szülővel szemben. Ha egy kicsit is ingadozol a véleményeddel, ütésfelületet hagysz magadon, ami később újabb problémákat fog eléd görgetni. Tudnod kell, hogy a legjobb szurkolók a szülők! Fanatikusan és hatásosan tudják buzdítani a csapatodat, de egyben féken is kell tartani Őket! Olykor nagyon el tudják felejteni, hogy Ők valójában szülők, nem pedig a „B” közép valamelyik futballpályáról. Képes vagy Őket is csapatban nevelni, csak foglalkozni kell velük. Meg kell értetned, hogy az ellenfél is ugyanolyan gyerekekből áll, mint nálatok. Legyenek toleránsak és sportszerűek. Akadnak olyan élethelyzetek is, hogy a szülő nem elégedett a munkáddal, mert a gyereken nem vesz észre semmi elmozdulást az elmúlt időszakhoz képest. Pedig XY mennyit fejlődött. Tanácsaim a következők erre a szituációra:
- Ne csapatot akarj formálni, hanem az egyént lásd a csapaton vagy egy közösségen belül!
- Amit szivacskézilabdában tud, azt nem a tanulásnak, hanem a génjeinek köszönheti elsősorban.
- Majd akkor indul meg a fejlődés, ha az értelme is kitágul.
- Ha képes lesz jó és rossz dolgok között különbséget tenni.
- Sok gyerek elhiszi a szülőkkel együtt, hogy amit a szivacslabdával tudott kispályán 3:3 ellen, azt nagypályán, bőrlabdával 5:5 -, vagy 6:6 ellen is fogja tudni.
Minden gyerek eltérő módon és időben kezdi el a technikai képességeinek kimutatását, amelyet sok minden befolyásolhat:
- térlátás hiánya
- rossz beidegződések
- koordinációs zavarok
- törzsstabilizáció hiánya
- kondicionális hiányosságok
- atlétikus képességek zavarai (dobás, futás, ugrás)
- figyelmetlen, rendetlen, neveletlen
Tudnod kell, hogy az előbb felsorolt gondok közül, mi okozhatja a bajt XY esetében! Ha figyelmes és türelmes leszel, naprakészen tudod a válaszokat! Mindig azt javaslom a szülőknek, hogy amíg van mit tanulni a gyereknek, ne „neves csapatot” keressen, hanem jó edzőt és pedagógust találjon, aki tanítani és nevelni fogja gyermekét. Vannak kis csapatok, ahol alig tízegynéhányan járnak edzésre, míg a „nagy klubok” esetében 30 feletti létszámmal is találkoztam. Nem nehéz kiszámolni, hogy melyik esetben jut nettó több idő egy gyerekre! El kell engedni azt a tévhitet, hogy csak a nagy klubok edzői értenek a nevelés témájához. Ha az nevelésnek mondható, hogy e klubok edzői járják az országot és válogatják össze a gyerekeket, mondván jó körülmények között fognak edzeni, jó edzőkkel, akkor hívjuk annak. Persze van egy-kettő, akinek sikerül, de a többség csalódni fog. Nincs jobb közeg a nevelésre ott, ahol a szülő vigyázó, aggódó szeretete közelségében tudja magát a gyerek. Mert a szülő mindig kéznél van, ha simogatni vagy buzdítani kell a gyereket. Képes vagy rá, hogy apja vagy anyja helyett Te legyél az a felnőtt, aki segítője, energiatartaléka, vagy erkölcsi támasza legyél. De egy jó szülőnél nincsen jobb!
forrás: Zsiga Gyula / Szakmai szemmel
EGYÉP POSZTOK
A SIKER KULCSA TE MAGAD VAGY!
A CÉLKITŰZÉS JELENTŐSÉGE A SPORTBAN
TANÍTÁSI FÁZISOK JELENTŐSÉGE A KEZDŐ ISKOLAI PEDAGÓGUSOK SZÁMÁRA