Meglehet, az egy-egy elleni védekezés szerepe alapvető fontosságú, a hatásos csapatvédekezés alapfeltétele több játékos közös védőtevékenysége és együttműködése. A játékosok adott védekezési rendszerben elfoglalt helye eleve kínálja a szomszédos védők együttműködésének lehetőségét, a hatásos csapatvédekezés pedig egyenesen megköveteli a páros kapcsolatok kialakulását, kialakítását. A csapatrészek tervszerű munkája annál is inkább indokolt, mivel a támadók egyes csoportos manővereivel szemben – mint például elzárás vagy helycsere – a védő egymagában eleve verve van, és csak a társak segítségével van reális esélye a hatásos védekezésre. Csoportos manőverekkel azonban lehetőség nyílik az erők és a védőfeladatok gazdaságos és optimális felosztására, ezzel egyes játékosok legjobb tulajdonságainak kihasználására a csapat eredményessége érdekében.
A támadójátékosok mozgásiránya, illetve a manőver célja meghatározza a védők összehangolt tevékenységének módját. Így mélységben mozgó, meredeken kapura törő támadókkal szemben a kitámadás – biztosítás – visszazárás, szélességben pozíciót változtató támadók ellen az átvétel – kíséret – átadás, míg a csoportos manőverek, elsősorban elzárások megakadályozására a kerülés és a váltás alkalmazható legeredményesebben.
KITÁMADÁS-BIZTOSÍTÁS-VISSZAZÁRÁS
Ez a manőver elsősorban a támadók csoportos, mélységi kapura törései – így a párhuzamos rátörés vagy húzás – illetve az egyéni átlövési vagy áttörési kísérletek ellen alkalmazható sikerrel. Ezeknek az eseteknek a közös vonása, hogy a labdás támadó nagy lendülettel, elszántan, a közvetlen gólszerzés reményében tör kapura. Ennek megakadályozására a kapuelőtér-vonalnál várakozó statikus védőnek nincs reális esélye, mert a mozgásban levő, lendületes támadó talajról vagy felugrás után végrehajtott gyors átlövéssel vagy csel utáni áttöréssel rendszerint átjátssza őt. Ráadásul a hatásos védekezés lehetőségét tovább csökkenti az a tény, hogy a védő statikus helyzetéből a dinamikus támadó ellen csak késői reakcióra képes, ami legtöbbször szabálytalanságot, így büntetődobást vagy kiállítást, esetleg mindkettőt eredményezhet. Ezért mindenképpen indokolt, hogy az ellenfél támadómozgására a szemben álló védő is támadó fellépéssel válaszoljon, és az ellenfél gólszerzési kísérletét még a kezdeti stádiumban igyekezzen elfojtani. Ennek hatásos és biztonságos eszköze a szomszédos védőtársak által ügyesen végrehajtott kitámadás-biztosítás-visszazárás szorosan egymásba kapcsolódó folyamata. Jellegéből adódóan elsősorban a terület- és vegyes védekezés során alkalmazott védekezési mód. Emberfogásos védekezésnél ugyanis a végrehajtás alapfeltétele, a védők egymás melletti rendezett elhelyezkedése nem adott.
KITÁMADÁS
A szemben helyezkedő védő akkor mozduljon ki alaphelyzetéből, amikor a támadója előrehaladás közben a labda átvételére készül, vagy már eleve labdával a kézben egyértelműen kapura tör. Majd gyors, apró lépésekkel, jó talajkontaktussal, úgy közelítse meg a támadót, hogy annak kibontakozását már a kezdeti stádiumban megakadályozza.
BIZTOSÍTÁS
Amikor a védő kilép a támadóra, a mögötte lévő terület üres, fedezetlen marad. Ezt a labdás játékos kihasználhatja áttörésre, vagy a megüresedett helyet a beálló, esetleg egy másik befutó játékos foglalhatja el. Ezeket a kísérleteket a keletkező rés minél kisebbre csökkentésével, a terület biztosításával a szomszédos védőknek kell megakadályozni. Ezért a védő kimozdulásával egy időben a szomszédos védők mindkét oldalról húzódjanak kissé közelebb egymáshoz, ügyelve arra, hogy azért a másik oldali védőtársuktól se távolodjanak el túlzottan.
VISSZAZÁRÁS
A kitámadó védőjátékos akkor kezdje meg a visszahúzódást, amikor meggyőződött róla, hogy biztosan tartja ellenőrzése alatt a támadót, és az eredeti tervének megváltoztatására kényszerült. Ekkor egy pillanatnyi megtorpanás után, jó kitámasztással, mély alaphelyzetből rugaszkodjon el, és gyors futólépésekkel kezdje meg a visszavonulást. Ütközés esetén a védő jól használhatja ki a testi érintkezést lendületének fékezésére, majd megállítására. Továbbá a támadótól kis tolómozdulattal elszakadva egyrész egy végső lökést adhat ellenfelének, másrészt ily módon lendületet szerezve gyorsabban térhet vissza eredeti védőpozíciójába.
ÁTVÉTEL-KÍSÉRET-ÁTADÁS
Ez a manőver elsősorban a támadók csoportos szélességi mozgásainak – így a helycsere, a keresztezés, a befutás, az átfutás, valamint az azokhoz kapcsolt bejátszás – megakadályozására alkalmazható sikerrel. Emellett a beálló őrizete is csoportos védekezést, elsősorban az egymás mellett védekező játékosok összehangolt munkáját kívánja meg, mert a szélességi-oldalazó mozgásával a védőfalban gyakran okoz az egyéni védő számára megoldhatatlan feladatot. Ezekkel a manőverekkel a támadók célja a védők kimozdítása, előnytelenebb pozícióba kényszerítése, egyes védők elzárása vagy elzárásba vezetése, és így a kapuelőtér-vonal közelében kedvezőbb gólhelyzet kialakítása. Ez elkerülhető azáltal, ha a játékosok az ellenfél követése helyett átveszik a saját védőterületükre érkező támadót, mozgáslehetőségének részleges korlátozásával és labdaátvételének megakadályozásával időlegesen őrzik ellenfelüket, majd tovább haladása esetén átadják őt a szomszédos védőtársnak. Ez az ésszerű, csoportos manőver az átvétel-kíséret-átadás szorosan egymásba kapcsolódó fázisaiból áll. Mivel ez a zónázó játékosok egyik jellemző, csoportos védekezési módja, ez a taktikai elem elsősorban a terület- és vegyes védekezésnél gyakori, de módosított formában a manőver emberfogásos védekezésnél is alkalmazható.
ÁTVÉTEL
FELTÖLTÉS ALATT
KÍSÉRET
FELTÖLTÉS ALATT
ÁTADÁS
FELTÖLTÉS ALATT
KERÜLÉS-VÁLTÁS
FELTÖLTÉS ALATT
KERÜLÉS
FELTÖLTÉS ALATT
VÁLTÁS
FELTÖLTÉS ALATT
