A sportvezetés az egyik legfontosabb tényező a sportolók és a sportban tevékenykedők számára. Valójában minden csoport a vezetői felelősséggel rendelkező személyekkel kapcsolatban működik, akár a kézzelfogható vezetői tevékenység jelenléte, akár annak hiánya révén. A kutatók és a szakemberek ezért felelősek a vezetési folyamatok megértéséért, magyarázatáért és tanácsadásáért.
Ebben az írásban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a jelenlegi sportvezetés-kutatás fő irányvonalai akadályozhatják a vezetési ismeretek relevanciáját, teljességét, fejlődését és hatását. Ezért alternatív vagy legalábbis kiegészítő fókuszokra van szükség. Ennek az álláspontnak a megvilágítása érdekében vitánkat két másik, korábban elismert, de a vezetéskutatásban figyelmen kívül hagyott irányvonalra építjük. Először is, azt állítjuk, hogy a legtöbb sportspecifikus munka túlságosan elmerült annak meghatározásában, hogy kik a hatékony vezetők és mit tesznek nyíltan, ahelyett, hogy miért és hogyan vezetnek egy adott időben egy adott módon. Ennek eredményeképpen a kutatások a viselkedés és a megismerés egyensúlyát – némileg problematikus módon – az előbbi javára billentették.
EGYÉP POSZTOK
A CÉLKITŰZÉS JELENTŐSÉGE A SPORTBAN
A GYERMEKSPORTOLÓK REGENERÁCIÓJA
IMMUNRENDSZER – A SPORTORVOS GONDOLATAI