Magányosság a sportban. A sport egyik legnagyobb előnye az az érzés, hogy valami nagyobb részese vagy. Ez a hovatartozás érzése az, amit elvárunk, amikor gyermekünk csatlakozik egy csapathoz. Ez az egyik fő oka annak, hogy sok szülő beíratja gyermekét különböző sportprogramokra, a kapcsolatteremtés és a barátok miatt. De sokak számára ez a kapcsolódás nem mindig jön létre. Ehelyett úgy érzik, hogy kívülállók, akik csak kívülről néznek be. Még magányosabbnak érzik magukat.
A Lincoln Egyetem Trish Jackman által vezetett legújabb tanulmánya rávilágít, hogy a magányosság jelentős probléma, amely minden szinten érint sportolókat, edzőket és tisztviselőket, és szoros összefüggésben áll olyan súlyos mentális egészségügyi problémákkal, mint a szorongás, a depresszió, sőt az öngyilkossági gondolatok.
Miért olyan elterjedt a magányosság a sportban?
A sport versenyszelleme és a kulturális normák visszatartanak a sebezhetőségtől, és hozzájárulnak az elszigeteltség érzéséhez. A sportolókat gyakran arra kondicionálják, hogy küzdjék le a kellemetlen érzéseket, „tartsanak ki” és ne mutassanak gyengeséget. Bár ez a gondolkodásmód a pályán hasznos lehet, a pályán kívül lehet káros hatása, különösen az érzelmi küzdelmek esetében. A tanulmány rávilágít, hogy különösen a férfi sportolók és edzők érzik azt a nyomást, hogy megfeleljenek a hagyományos férfi ideáloknak, ami gyakran visszatartja őket attól, hogy segítséget kérjenek vagy beszéljenek a magányérzésükről.
A sportolók magányosságának számos oka lehet. Egy sérült játékos kirekesztettnek érezheti magát, elszakadva a csapattól. Mások azzal küzdhetnek, hogy nem tartoznak a legjobbak közé, ami láthatatlanság érzéséhez vezet, és nem tudják, hogyan tudnának hozzájárulni a csapat sikeréhez. Egyeseknél már az is fokozhatja az elszigeteltség érzését, hogy újak a csapatban, vagy nem illeszkednek a kialakult társasági körökbe. Ezek a helyzetek a sportolókban mély magányérzetet kelthetnek, annak ellenére, hogy csapattársak veszik körül őket.
A magányosság nem csak a sportolók problémája
Érdekes módon a tanulmány azt is megállapította, hogy a magányosság nem csak a sportolókat érinti. Az edzők és a sporttisztviselők is hasonló elszigeteltséget érezhetnek, gyakran a szerepükből adódó egyedi nyomás miatt. Az edzők hosszú órákat töltenek tervezéssel, utazással és a csapatra koncentrálással, de mégis elszigeteltnek érezhetik magukat, különösen akkor, ha eredményeket kell elérniük. Egyesek számára a szerep magányossá válik, mert mindig elvárják tőlük, hogy erősek, tájékozottak és kontrolláltak legyenek.
A sporttisztviselőknek is megvannak a maguk kihívásai. A szurkolók és a játékosok kritikájával való folyamatos szembesülés, valamint a következetes vagy jelen lévő támogató rendszer hiánya hozzájárulhat az elszigeteltség érzéséhez.
További bejegyzések ...
Fiatal sportolók lelki ellenállóképességének fejlesztése
Figyelemhiányos hiperaktív gyerekek sportolása
A sport személyiségfejlesztő hatása