Tisztában kell lennünk, hogy a kisiskolás gyermekek cselekedetei nem tudatos agyi működés terméke, hanem a vizualitás és az öröklött adottságainak köszönhető visszajelzések. Másrészről az adott kronológiai életkori sajátosságok, egy fejlettebb biológiai érettségi szintnek köszönhetően jelentkeznek. A képzést azért kell több alkalommal megismételni a versenyekkel szemben, mert a gyerekek az emlékekre alapozva képesek a mozdulatokat megcsinálni újra és újra, a tudatos kontroll hiányában. A begyakorolt, sok alkalommal megismételt mozdulatokat képes a kisgyermek újra megcsinálni. Talán 10, de leginkább 12 éves gyerekek képesek tudatosan végrehajtani cselekedeteket, és így gyorsabban tanulni. Maga a testtudat kialakulása, egy még későbbi lépcsőfok az oktatómunka területén. Ebből fakad a másik lényeges szakmai feladat, hogy bemelegítéseket minden esetben a nevelőedző vezesse! Hiszen, többségében 12 éves életkorig nem tud önállóan melegíteni a gyerek. Nem képes szelektálni, főleg nem egymásra építeni a gyakorlatokat, terjedelem és az intenzitásról nem is beszélve.
A nevelőedző feladatkörei
A labda nélküli és a labdával történő mozgások gyakoroltatása minden esetben az alapok megismertetésével kezdődjék. Ne akarjunk nagyokat lépni a tanítás fázisaiban és ne akarjunk felépíteni semmit a hiányzó alapok nélkül.
Futás, ugrás, dobás. A három alapvető atletikus mozgást folyamatosan direkt vagy indirekt módszerekkel (játékok, akadály pályák, sorversenyek, csapatváltó versenyek) kell fejleszteni. Minden mozdulat és mozgás kiindulópontja a csípő és a nagy farizom, illetve a hát mély izmainak beidegződésén és működésén alapul. Már a kezdet kezdetén, éppen ezért a természetes és az utánzómozgások alkalmazása, és ezzel együtt a törzsstabilizálása fontos szakmai törekvés legyen! Ma már egészen világos, hogy prevenció és a terhelések utáni nyújtás és a kellő pihenési periódusok beépítésének hiánya, a felnőtté válás időszakában igen komoly sérüléseket válthat ki.
A taktikai gondolkodás és a pályán történő helyezkedések kialakítását térben folyamatosan tágítani kell. Igyekezzünk erősíteni a kétoldalúságot.
- Törekedjünk, hogy mindent két oldalra csináljunk mindent.
- Mindkét karunkat, kezünket használjuk a gyakorlások alatt.
- Ha az egyik izom összehúzódik, a vele ellen oldali nyúlik.
- Súlypont képzések, cselek, irányváltások két irányban.
- Ha támadást tanítom, közben a védekezést is gyakorolni kell.
Lényeges tudni, hogy a háromszögben való gondolkodás, majd a speciális mozgások, alap a kézilabdázásban. Háromszögben történő mozgások találhatók a védelemben és támadásban egyaránt. Legyen az egyénileg végre hajtott, vagy társas kapcsolatra épülő egyszerű taktikai elem. A „háromszögelés”, szinte minden támadó kapcsolatban megtalálható.
Minden esetben a jó döntések meghozatalára kell nevelnünk!
- Helyezkedés labda nélkül.
- Mozgás labdával és annak, testtel való védelme.
- Mikor, és miért kell labdaátadást csinálni?
- Minden esetben kiemelni, hogy mi a gólhelyzet?
- Folyamatosan erősíteni kell a játékosban, a hogyan tudom kialakítani a helyzetet labdával és labda nélkül szituációkra a válaszokat.
- Ha a játékos tud támadni, képessé kell tenni, hogy a védekezésben is tudja, hogy mit kell tenni ellene.
- Ha egyénileg alkalmas magának helyzetet teremteni, képes lesz később a társának is.
- Ha egyénileg alkalmas a védekezésre, később együtt is tud mozogni a társával
- Ha az egyént fejlesztem a csapatom lesz erősebb.
- Ha a csapatot erősítem, csak részben, és nem minden egyén fejlődik.
- Kezdetben, akár 14 éves korig, csak a páros vagy hármas kapcsolatokat oktassunk.
- Mit kell tenni, hogy a védő hibázzon, és ezt hogyan lehet észrevenni?
A technikai képzés kérdésköre
Nem tudok technikát oktatni hatékonyan, amíg nincs kellő értelmi felfogó készség. Ne akarjak olyat tanítani, ami meghaladja a pillanatnyi életkorra jellemző tudást. Mert ha nincs meg a kellő testtudat, nem ad szilárd alapot a beépülésre. Az oktatás sorrendiségében a fentről – lefelé történő utat javasolnám. A felső végtag, majd az alsó végtag, és végül a test kapcsolódási felületeit építsük be a folyamatba. A másik később jelentkező probléma, ha nincs kellő kondícionális képesség hozzárendelve a technika képzéséhez. Jelen esetben az erő és gyorsaság hiányosságán felül, az állóképességi alapok nem megfelelő építése is komoly fejlődési zavarokat okozhat a felnőtté válás szakaszában. Gondolok itt az aerob állóképesség fejlesztésére, pontosítva a folyamat korai lezárására. Ennek oka lehet, hogy gyakran a serdülő, vagy ifjúkorú játékosok anaerob módon kompenzálják az aerob állóképesség hiányát. Az előbbi, szenzitív periódusa a 20 – 24 éves életkor, míg az utóbbit, leginkább a kisiskoláskor végétől az ifjúkor időszaka alatt lehet fejleszteni. Ezért fordulhat elő, hogy egyes korosztályos válogatott eredmények, a nemzetek közötti összevetésben fordítottan lesznek arányosak az évek múlásával. Pontosabban azok a nemzetek, akik a tudatosabb képesség fejlesztésre fektették a nagyobb hangsúlyt, az ifjúkor bezárásáig, a technika és a taktikai elemek fejlesztésével szemben, nos, ezen nemzetek játékosai tovább fejlődhetnek a felnőtté válás szakaszát követően. Az eredményben történő visszaesés csapat és egyén szintjén, a helytelen edzésmódszertan alkalmazása is okozhatja.
forrás: Zsiga Gyula / Szakmai szemmel
EGYÉP POSZTOK
A SIKER KULCSA TE MAGAD VAGY!
TANÍTÁSI FÁZISOK JELENTŐSÉGE A KEZDŐ ISKOLAI PEDAGÓGUSOK SZÁMÁRA
A BIZALOM ÉS AZ ÖNBIZALOM ÖSSZEFÜGGÉSE