A reflektor, a zseblámpa vagy a bányászlámpa szimbóluma jól példázza a figyelem és a koncentráció fontosságát, amikor a sportteljesítményt vizsgáljuk. Olyan szimbólumok ezek, melyek tulajdonképpen a lényeget emelik ki. A helyes koncentráció alapja, hogy minden figyelmünket csak arra a területre irányítjuk, melyet e reflektor vagy a zseblámpa fénye kiemel. A többi terület sötét marad, mert tulajdonképpen lényegtelen is. Ez a sötét terület az, mely figyelmünket elterelheti, és tévutakra vezethet bennünket.
A bányászok vékony pászmájú lámpájukkal leszűkítik látható munkaterületüket. A lényeg ebben a szóban van, leszűkítés. A figyelmünk a saját bányászlámpánk. A sportban annyi minden megzavarhatja a koncentrációs állapotunkat – a játékvezető, a szurkolók, az ellenfél edzője vagy saját negatív gondolataink. A bányászlámpában minden pillanatnak és fénycsóvának éppúgy jelentősége van, mint a sportban. Tudatában kell lennünk, hogy mikor kapcsoljuk be és ki saját lámpánkat (figyelmünket), és az mekkora területet világítson be (mire terjedjen ki a figyelmünk.
A figyelem, a koncentráció és az összpontosítás háromszöge
A sportpszichológia a figyelem kérdéskörén belül különbséget tesz az összpontosítás és a koncentráció fogalma között. A koncentráció egy hosszabb távú tevékenység, míg az összpontosítás jóval rövidebb. Az összpontosítás tesz képessé arra, hogy teljes figyelmünket annak szenteljük, amit csinálunk, úgy, hogy közben kizárjuk a zavaró tényezőket. Az összpontosítás közvetlenül összefügg éberségi szintünkkel – azaz hogy mennyire vagyunk aktív, felpörgetett vagy ellazult, esetleg kábult állapotban – ami befolyásolja az izomműködést, ezáltal a teljesítményt. Ha arra összpontosítunk, hogy valamit el fogunk rontani, akkor idegesek leszünk, és aggódni fogunk. Az ilyen gondolatok létrehoznak egy bizonyos szintű izomfeszültséget, és heves szívveréshez is vezethetnek, így meggátolnak abban, hogy megfelelő teljesítményt tudjunk nyújtani. Ha az ökölvívónál a verseny előtt a test teljesen megfeszül az izgalomtól, akkor verseny közben nem fog megjelenni az az izomerő, gyors reakcióidő és dinamikus mozgás, mely a küzdelemhez szükséges, a holtpont is hamarabb megjelenhet, ami ismét csak a teljesítény csökkenését eredményezheti. Ezzel szemben, ha arra összpontosítunk, hogy mi az, ami szükséges és fontos a sikeres feladatmegoldáshoz, akkor testünk ennek megfelelően fog válaszolni a kellő izomfeszültséggel és a helyes légzéssel.
A figyelem azon folyamatok összessége, melynek során az egyén a környezetnek azon mozzanatait dolgozza fel, melyek az éppen folyó tevékenysége vagy egy új tevékenység megindítása szempontjából lényegesek (a rajtjel, a játékvezető sípja vagy az edzői utasítás). A koncentráció nem más, mint a figyelem tartós fenntartása. A sportolók gyakran keresik fel a sportpszichológust azzal a problémával, hogy nem képesek koncentrálni téthelyzetekben – a verseny elején lankad a figyelmük, és a közepén „melegednek be” vagy éppen a verseny vége felé jön egy fáradási szakasz, melyhez figyelemvesztés is társul. A pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy kezdetben a koncentrált figyelmi állapot maximum 1-2 másodpercig tartható fenn, ami persze egyénenként és sportáganként is változik. Jó hír, hogy ez a képesség hatékonyan fejleszthető. A sportoló gyakran kapja meg a „Figyelj” instrukciót. Ezzel az utasítással az a probléma, hogy nem fogalmazza meg, pontosan mire is irányuljon a figyelem, a célra, önmagára a sportolóra vagy esetleg a sporteszközre. A „Figyelj a labdára!” utasítás ugyan hatékonyabb, de sok esetben nem célszerű. Mást jelenthet ez a mondat a golfban és mást egy csapatsportban. A golf esetében a versenyző, a labda, a cél és a környezeti tényezők is szerepet játszanak, így a „Figyelj a labdára!” felhívás azt jelentheti, hogy a sportolónak le kell szűkíteni a figyelmét a labdára, és a külső, esetenként zavaró ingereket kell figyelmen kívül hagynia. A csapatsportokban ugyanez az instrukció ezernyi veszélyt rejt magában, hiszen ott a sikeres akcióhoz nemcsak a labda, hanem a csapat együttműködése is szükséges. Ebben az esetben, ha egy sportoló fókuszát (figyelmi központját) beszűkítjük, és azt mondjuk neki, hogy csak a labdát és annak útját figyelje, akkor kiemeljük a folyamatból az ellenfeleket, akik ugyanerre a céltárgyra mozdulnak rá, valamint a csapattársakat is, akik segíthetnek a cél elérésében. Ilyen esetekben érzékelhetően egy másfajta koncentrációra van szükség, tágabbra, mint a golf esetében. Mire is irányuljon akkor a figyelem?
A figyelem irányai
A sportpszichológiai kutatások és a gyakorlati munka is rámutat arra, hogy többféle figyelem létezik. A megfelelő figyelmi állapot megteremtéséhez szükséges a helyzet értékelése, kiértékelése. Másképpen figyelünk a felkészülés időszakában, és másképpen akkor, ha már a versenyen vagyunk. A szakemberek négy különböző figyelmi irányt határoztak meg, mely két tényező mentén változik. A sportolónak először kontrollálnia kell a figyelmi fókusz szélességét. Bizonyos sportok meglehetősen széles fókuszt igényelnek – például a csapatsportok vagy az öttusa – hiszen a sportolónak nagyon sok, különböző típusú jelzőingerre kell odafigyelnie. Más sportok esetén szűkebb fókuszú koncentrációra van szükség – például a sportlövészetnél vagy a szervánál a teniszben. A másik tényező a figyelem irányához kapcsolódik. Bizonyos helyzetekben a sportolónak a figyelmét „befelé” – az érzéseire és gondolataira – kell irányítania, máskor viszont „kifelé” – például a labdára vagy az ellenfélre – kell koncentrálnia.
Figyelemtípusok a sportban
Széles fókuszú és külső irányú figyelem
Ilyen típusú figyelem segítségével szoktuk felmérni a környezetet, a szituációt. Ezt nagyon jól illusztrálja egy, a teniszből kiragadott példa. Amikor a játékos az adogatást megelőzően odalép az alapvonalhoz, egy viszonylag széles, külső figyelmi fókusszal indul. A játékosnak nagyon sok különböző információt kell begyűjtenie. Oda kell figyelnie a lehetséges veszélyekre, a pálya terepviszonyaira, akár a széljárásra is. Ebben a figyelmi állapotban legtöbbször akkor vagyunk, ha egy helyzetet szeretnénk előkészíteni, és ehhez gyűjtjük be a környezet azon információit, melyek befolyásolhatják a feladat végrehajtását.
Széles fókuszú és belső irányú figyelem
Ebben a figyelmi állapotban összeállítjuk azokat az elemeket, amelyek egy játékhoz szükségesek. A sportoló tudatában van a múltbeli tapasztalatainak, és azokat össze tudja hasonlítani a jelen állapotával. Az előző, teniszből vett példát folytatva, a sportoló, amint begyűjtötte a külső információkat, átvált egy széles, belső fókuszra, hogy megtervezze az adogatást. Ilyenkor előhív hasonló múltbeli szituációkat, és megpróbálja feleleveníteni, hogy akkor hogyan játszott, és milyen eredményt ért el. Majd átgondolja, hogy a jelen helyzetben – a múlthoz képest – min kell változtatnia. Az összes információ elemzése után eldönti, hogy hogyan fogja megütni a labdát. Ugyanez a folyamat megy végbe a tizenegyesrúgások esetén is – a sportoló a múltbeli tapasztalatai alapján dönt arról, hogy hova rúgja a labdát, ahogy a kapus is arra fog vetődni, amerre, addigi tapasztalatai alapján kivédhető a labda. Fontos, hogy a sportoló minden egyes verseny után kiértékelje a teljesítményét, és tudja, hol, mit, miért csinált, hiszen ezek az információk szolgálnak a későbbi döntései alapjául.
Széles fókuszú és belső irányú figyelem
A figyelemnek ez a típusa a sportoló érzéseit és érzeteit jelenti és tartalmazza, például amikor a futó a légzéstempójára összpontosít. Ez szűk fókuszú – a légzésre koncentrál, ami egy nagyon apró részlete az összteljesítménynek – és belső irányú – magára figyel, nem arra, ami körül veszi. A teniszező a mentális terv megszületése után vált, szűk, belső fókuszra, megvizsgálja a benne uralkodó feszültséget, és képzeletben lejátssza, elpróbálja az adogatást. Elképzeli, hogy mit akar érezni és látni az ütés végrehajtása után. Egyrészt monitorozza, ellenőrzi a feszültségi szintjét, vagyis azt, hogy megvan-e benne a versenyhez szükséges izgalmi állapot, majd kontrollálja azt. Érzi magában az akaratot, látja célt, hogy mit szeretne csinálni, és mit akar ezáltal elérni. Másrészt ismeri a forgatókönyvet, tudja, hogy milyen erővel kell elütnie a labdát, és mit kell tennie ezután. Ez a folyamat továbbra is belül zajlik, még mielőtt megkezdené a tényleges cselekvést.
Széles fókuszú és külső irányú figyelem
Az ilyen típusú figyelem a legszükségesebb külső tényezőkre vonatkozik, ezt alkalmazva a sportoló azokra összpontosít. A teniszező ebben az esetben megfogja a labdát, pattogtatja néhányszor, és nekikezd az adogatásnak. Ebben a pillanatban csak a labdára koncentrál, hiszen más külső vagy belső jelzések megzavarnák őt.
További bejegyzések ...