Egyértelműen megállapítható, hogy az eredeti filozófia nem volt felfedezhető minden csapat játékában, taktikai és stratégiai koncepciójában. A játékvezetők tevékenysége, stílusa sem tükrözte az eredeti elveket. Ez nem volt meglepő számomra, hiszen a csapatok és a játékvezetők többsége kísérletezett és megpróbálta kitalálni azt, hogy milyen is lehet a “versenyszerű európai strandkézilabda játék”. A jugoszláv női válogatott egy korábbi kiemelkedő képességű játékossal, különösebb felkészülés nélkül érkezett. Kitic vezérletével egyik napról a másikra fokozatosan javuló játékkal értek el jó eredményt és az utolsó pillanatokban („egy játékos a kapus ellen) vesztették el az elődöntőt, majd a 3-4. helyért vívott mérkőzést is. A női bajnokság általánosságban mutatott rá arra, hogy a strandkézilabda játékban még fontosabb a jó fizikai felkészülés, mint a klasszikus kézilabdázásban. Különösen akkor, ha hiányzik a játék kialakult stratégiája, taktikája. Már az első játéknapon nyilvánvalóvá vált, hogy a fizikálisan, mentálisan és technikailag is jó állapotban lévő ukrán és orosz klubcsapatok végeznek az élen. De a jövőben sokkal többet kell megvalósítaniuk az eredeti filozófiából, hiszen hiányzott belőlük a játékosság. A németek, a jugoszlávok, a hollandok, az olaszok, a törökök és a spanyolok többé-kevésbé fiatal játékosokból álló, sokszínű játékot képviselő nemzeti válogatottal érkeztek. A németek (ezüstérem) megmutatták a strandkézilabdázás szépségét, variatív taktikai stratégiájuk bebizonyította, hogy a jövőben eredményesebb lehet, mint a „kézilabdázás a strandon” játékfelfogás. A férfiak versenyében a tradicionális, erős kézilabdacsapatok (fehérorosz, ukrán, orosz) meghatározó szerepet játszottak. Feltűnő volt a nemzeti bajnokságban megszerzett mentális erő az „egy játékos a kapus ellen” kiélezett szituációiban. Az Európa Bajnokság küzdelmei során 9 mérkőzésből 5 dőlt el az „egy játékos a kapus ellen” szisztéma alapján. Az első helyezett fehérorosz és a hatodik német válogatott általános teljesítménye nagyon közel állt egymáshoz. A strandkézilabdázás eredeti filozófiáját a spanyolok és a németek valósították meg a legjobban, de fizikai állapotuk, technikai felkészültségük nem érte el a Kelet-Európai klubok szintjét.

Általánosan levonható konzekvencia az, hogy a legtöbb csapat még keresi a strandkézilabdázás alapvető és meghatározó koncepcióját. Ahhoz, hogy kialakuljon egy nemzeti sajátosságokat hordozó, a játék eredeti filozófiáját magán viselő taktika és stratégia, hosszú időnek kell még eltelnie, sok mérkőzést kell a csapatoknak lejátszania, hiszen kizárólag a gyakorlatban alakulhatnak ki a játék arculatát meghatározó tulajdonságok. A játékosok és az edzők lelkesedése sokat ígér, és ez nagyon fontos feltétele a strandkézilabdázás fejlődésének. Az európai stílus, arculat kialakításához, a játék további fejlődéséhez a skandináv csapatok jelenléte nélkülözhetetlen az Európa Bajnokságokon. A fejlődés elsősorban a játékosok és az edzők kreativitásán múlik, természetesen a fair-play szabályainak mindenkori betartása mellett. Fontos feladat a speciális fizikai képességek fejlesztése, a technikai színvonal emelése és eredményesebb taktikai-stratégia kialakítása. Lényeges a játékvezetők felfogása és képzettsége. Segítsék a játék tisztaságának megőrzését, védjék a sportszerűen győzni akaró játékosokat. Büntessék meg a tisztességtelen szándékú, sportszerűtlenül küzdőket.