A sáncolás a védőjátékosok kapura lövések elleni tevékenysége, melynek során a védő az átlövéssel dobott labda útjába helyezi kezét, karját, illetve valamely más testrészét. Ez a technikai elem a védő játékosok utolsó lehetősége, hogy megakadályozzák a gólszerzést. A mai modern kézilabdázásban leginkább akkor használják, ha a védekező játékosoknak már nincs lehetősége ütközni a támadó játékossal. A sáncolás lehet aktív (ténylegesen érintkezik a védő a labdával) vagy passzív (a jól helyezett sánc eredményeként a támadó vagy feladja a kapuralövési szándékát, vagy a sáncoló által szabadon hagyott területre lő, ahol a kapusnak nagyobb esélye van a védésre – a védőnek nincs közvetlen kontaktusa a labdával). A sáncolásokat feloszthatjuk egyéni és csoportos, egykezes és kétkezes, talajon vagy levegőben végrehajtott sáncolásokra.
A felugrásos lövés sáncolásának technikai végrehajtása: a védekező játékos páros lábról felugorva (helyből, vagy a támadó irányába történő kilépéssel) a két karját a lehető legrövidebb úton rézsútosan előre felfelé emeli, a labda átmérőjénél kisebb távolságra egymástól. A kar izomzata feszített, az ujjak nyújtott helyzetben vannak, hogy a dobás ereje ne okozzon kárt a sáncoló felső végtagjában.
A leggyakrabban előforduló hibák a csukott szemmel történő sáncolás, a kar izmai nem kellően feszítettek, a karok túl távol vannak egymástól és a védekező játékos előre irányuló ütőmozdulattal próbál sáncolni.
Gyakorlatok
- Felsődobás sáncolómozdulatának végrehajtása védő alaphelyzetből és más testhelyzetekből (ülés, fekvőtámasz, hanyattfekvés,stb.).
- Két tanuló egymással szemben helyezkedik 2 m-re, egy kilépés után páros lábról elrugaszkodás egyszerre és kezek összecsapása (taps).
- Páros feladat: a tanulók egymással szemben 2-3 m-re helyezkednek, a támadó labdával a kezében felsődobást imitál, a védő pedig sáncol.
- Ugyanez a feladat, a dobó játékos a kapu irányába dobja a labdát, a védő sáncolni próbálja.
- Két tanuló oldalazó mozgást végez ellentétes irányba a hatos vonal előtt párhuzamosan a hatossal, a harmadik tanuló 10-11 m-en helyezkedik labdával. Jelre a támadó 3 lépés lendületből megkísérli a kapuralövést, a védők pedig egymáshoz közelítenek és párosan sáncolnak.
A videók a Testnevelési Egyetem megbízásából a Széchenyi 2020 támogatásával készültek.
Az ütközés
A játék jellegéből adódóan a támadók és védők közötti testi érintkezés szükségszerű és elkerülhetetlen. Ütközés a támadó- és védőjátékos dinamikus, testtel és végtagokkal történő találkozása a szabályok által megengedett módon. Az ütközések elsajátítása nagyon fontos, mert egyrészt a mai modern kézilabdázás egyik nélkülözhetetlen védekező technikai eleme, másrészt a testi kontaktus elfogadásával a baleset-megelőzésben kiemelt jelentősége van. Az üközések fő célja az ellenfél támadó tevékenységének megállítása, mozgásának késleltetése, a pontos átadások megakadályozása ezáltal a támadás és a gólszerzés meghiúsítása. Az ütközések a támadó mozgásától függően történhetnek talajon és levegőben is.
A talajon lévő ütközések legfőbb technikai sajátossága, hogy a védő játékos a kitámadás után széles és stabil harántterpeszbe érkezik a labdás támadó elé, a támadó dobókarjával szemben lévő láb kerül előre. A teste kissé előredől, mert főként azt használja a támadó megállítására. A támadó lövő karjával szembeni karját a támadó alkarjára helyezi, a másik kezével pedig a csípőjét támasztja meg az esetleges cselező mozgás megállítása és a támadó saját testsíkja előtti tartása céljából. A két kar fokozatosan behajlik csökkentve ezáltal az ütközés keménységét.
A leggyakrabban előforduló hibák, hogy a védekező játékos későn kezdi meg az ütközés végrehajtását, az előremozgás során felugrik lehetőséget adva a támadónak cselezés végrehajtására valamint a harántterpesz nem elég széles (instabil, nem tudja megállítani a támadót. További hiba lehet még, hogy a védő karja csak a támadó felkarját támasztja meg (alkarral és csuklóval még mindig ellőheti a támadó), és a másik kar nem fogja meg a támadó csípőjét. Előfordul, hogy a védő becsukja a szemét. Az ütközéseknél nagyon fontos a kellő gyakoroltatás, hogy a tanulók megszokják a test-test elleni küzdelmet és hogy bátran merjenek ütközni.
Rávezető gyakorlatokként alkalmazni lehet különféle küzdő játékokat és feladatokat, hogy fokozzák a tanulók bátorságát és a fájdalomtűrő képességüket (pl.: kakasviadal, fogójátékok ütközéssel, társ emelése és hordása, birkózások, területfoglaló játékok, stb.).
Gyakorlatok
- Két tanuló egymástól 2-3 m-re helyezkedik. Az egyik labdával a támadó mozgást modellezi, felső dobásra készítve a labdát. A másik tanuló a védő ütközik vele a fent említett technika alkalmazásával. Labdacsere után szerepcsere következik.
- Ugyanaz a feladat egymástól 5-6 m-re, lendületszerzés után.
- Felállás egymással szembe 2 m-re, egyik tanuló a támadó labdával a kezében, egy lépés lendületszerzés, páros lábról felugrás és ütközés végrehajtása. A talajra érkezés is páros lábbal történik.
- Két tanuló egymástól 3 m-re helyezkedik. Ütközés végrehajtása két lépés után felugrásból és páros lábra érkezés mindkét tanulónál.
- Ütközések végrehajtása lendületből, labdaváltás után.
- Ütközések végrehajtása a védő játékos különböző testhelyzeteiből (pl. ülés, hanyattfekvés, térdelőtámasz, fekvőtámasz stb.).
