Ha sport, akkor kézilabda

CSELEZÉS

A cselezések az ellenfél megtévesztése egy adott pillanatban, játékszituációban a közvetlen gól elérése vagy egy később kialakítandó helyzet érdekében. A cselezés a játék nagyon lényeges, sokszor nélkülözhetetlen eszköze. Megfelelő helyen és időben történő alkalmazása látványossá teheti a megoldásokat, eredményesebbé a játékot. Túl gyakori alkalmazása viszont gátolja a közös tevékenységet, lassítja a játék ritmusát. Minden csel két részből áll: az első, amikor a támadó valamit el akar hitetni az ellenfelével, a második a valódi cél végrehajtása. A labda nélkül végrehajtott cselek az indulócselek és az irányváltoztatások. A labdával végrehajtott cselek az indulócselek, irányváltoztatások, az átadási cselek, a lövőcselek, az átemelés, lefordulás és leforgás.

Gyakorlatok

  • Az indulócsel lépéseinek és ritmusának gyakorlása mindkét irányba párokban, labda nélkül, gyorsuló ritmusban.
  • Az indulócsel gyakorlása mindkét irányba párokban, labdavezetésből levegőben átvett labdával, váltakozó sebességű futás közben.
  • Az indulócsel gyakorlása mindkét irányba párokban, szemben álló társtól visszakapott labda levegőben történő átvételét követően.
  • Az indulócsel gyakorlása félaktív és aktív védővel szemben először labdavezetésből, majd társtól kapott labda átvételét követően.

A videók a Testnevelési Egyetem megbízásából a Széchenyi 2020 támogatásával készültek.

Átemelés

Az átemelés mind az átlövők, mind a szélsők által alkalmazott cselezési forma, mely során a támadó a labdát levegőben átvéve, páros lábbal érkezik a talajra rézsútosan a védőtől. Ezáltal oldalra lépteti a védőt, majd a széles terpeszállásból a dobókézzel ellentétes irányba ugrik vissza, a védő túlsó oldalára. Az elugrás pillanatában a labda hátrafelé készítése kezdődik, majd hátsó rézsútos mélytartáson keresztül körívben, dinamikus karlendítéssel a fej fölé emelkedik. Ezzel a mozdulattal a védő felett emeli át a labdát a támadó. Az ellentétes karnak a mozgás egyensúlyozásában, illetve a védőtől való távolság megtartásában van szerepe. A támadót segíti a törzs hátrahajlítása is. A védőn túljutva szintén a védő játékos sávjában továbbítja a labdát vagy kapura lövéssel próbálkozik. A leggyakrabban előforduló hibák az átemelés kezdeti szakaszában a lábbal történő kilépés, cselezés elmaradása, ezáltal szinte egy síkban helyezkedik a támadó a védővel, megkönnyítve neki a védekezést és kockáztatva a belemenést is. A törzs és az ellentétes kar segítő munkájának az elmaradása is hibás végrehajtást eredményezhet.

Egyszerű indulócsel

Részletesen a labdás indulócsekkel foglalkozunk. Az egyszerű indulócsel egy kilépéssel kezdődik, rézsútosan előre, a dobó kézzel ellentétes irányba erőteljesen hajlított lábbal. A labda a támadó teste előtt zárt helyzetben van, általában két kézben. A védő reagálásának pillanatában a dobó kézzel azonos lábbal ellép a védő elől, szinte párhuzamosan a védő testének síkjával. A harmadik lépés a védő mellett a kapu felé irányul, ekkor történik a labda felkészítése és a kapura dobás kísérlete, vagy a labda továbbítása. A felugrás vagy beugrás a dobó kézzel ellentétes lábról történik. A lépéshossz közepes – hosszú – rövid. A három lépést két ütemben célszerű végrehajtani. Az első ütem az első lépés, a védő megtévesztése, a második ütem a második és a harmadik lépés célja pedig a védőtől való minél gyorsabb túljutás. A leggyakrabban előforduló hibák a „szűk” indulócsel, amikor az első lépés nem elég hangsúlyos rézsútos irányba, a második lépés a védő felé történik, lehetőséget adva a védőnek az ütközésre. A harmadik lépés leggyakoribb hibája, hogy a tanulók nem a kapu irányába, hanem oldalra hajtják végre. Ezen kívül figyelni kell a mozgás ritmusosságára, dinamikájára is. Rávezető gyakorlatok (pl.: pontszerző, labda nélküli cselezések, egyik lából másikra történő szökdelések) alkalmazása megkönnyítheti az indulócsel elsajátítását.

Gyakorlatok

  • Kilépések rézsútosan a dobókézzel ellentétes oldalra.
  • Egyszerű indulócsel gyakorlása mindkét irányba párokban, labda nélkül, gyorsuló ritmusban.
  • Indulócsel végrehajtása egyhelyben álló passzív védő mellett.
  • Két játékos egymással szemben 3 m-re futással indulnak egymás felé, középen mindketten indulócselt végeznek (ennél a feladatnál ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön össze egy jobbkezes és egy balkezes tanuló, mert az indulócselt azonos irányba fogják kezdeni).
  • Ugyanaz a gyakorlat labdával, labdavezetéssel futnak egymás felé, az indulócsel elvégzésének kezdetekor fogják meg a labdát két kézzel.
  • Indulócsel végrehajtása labdával, fél aktív védővel.
  • Indulócsel végrehajtása labdával, aktív védővel.

Páros lábbal végrehajtott indulócsel

A páros lábbal végrehajtott indulócselt nevéből adódóan az egész testtömeg egyidejű mozgatásával és páros lábbal történő talajfogással kell végrehajtani. Hatásosnak mondható cselezési technika, mert a védő mindkét oldalára végrehajtható hasonló módon. Az érkező labdát a tanuló még levegőben veszi át, majd páros lábbal egy időben érkezik a talajra, mert így további három lépést tehet. A labda átvételével egy időben a támadó hosszan, laposan ugrik rézsútosan előre, majd a labda elfogása után páros lábba fog talajt a védőtől kartávolságra. A lábak hajlítottak, a súlypont alacsonyan helyezkedik, a felsőtest enyhén előredől és a kezek melltájékon fogják a labdát. Abban a pillanatban amikor a védő elindul a színlelt mozgásirányba, a támadó gyors kilépéssel az ellenkező irányba indul. Irányváltoztatás közben a súlypont alacsonyan van. A további lépéseknél a kapuralövés vagy a labdaátadás pillanatáig célszerű a mozgásirány szerinti hátsó lábbal keresztbe lépni a védő előtt, így a labda jól fedezhető, és a támadó játékos gyorsan, erőteljes mozgással törhet kapura. A leggyakrabban előforduló hibák a támadó játékos testhelyzetében és a mozgás végrehajtásában a túlságosan előrehajló törzs, a magas súlypont, a második és harmadik lépés rövidsége (több időt hagynak a védőnek a reagálásra), a támadó védőhöz túl közeli helyezkedése, valamint, hogy a védő játékoson való túljutást követően nem a védő sávjába igyekszik kerülni a támadó, így lehetőséget ad a szomszédos védők beavatkozására.

Gyakorlatok

  • A testcsel lépéseinek és ritmusának gyakorlása párokban, közben a labda átlendítése a dobó kézzel a védő felett.
  • Az átemelés gyakorlása párokban, labdavezetéssel, egymással szemben. Középen találkozáskor hajtják végre a tanulók a cselt, oly módon, hogy a tanulók rézsútosan jobbra (jobbkezeseknél) páros lábon fognak talajt a csel megkezdése előtt.
  • Az átemelés gyakorlása párokban, szemben álló társtól kapott labdával, aki félaktív védő.
  • Az átemelés gyakorlása aktív védő ellenoldalról kapott labda átvételét követően, majd felugrásos kapura lövés végrehajtása a csel után.

Átadási cselek

Az átadási cseleket a játékosok az ellenfél megtévesztésére szolgálják, lényegük, hogy a támadó a dobómozdulat egy részének végrehajtásával labdaátadást színlel az egyik irányba. Többféle átadási cselt különböztetünk meg: egykezes, kétkezes, felugrásos, test előtti, test mögötti, dobókézzel azonos és dobókézzel ellentétes irányú és csuklóátadással végrehajtott lövőcsel. Lényege, hogy a dobómozdulat megindítása után a tanuló a dobókéz visszatartásával, vagy a másik kéz elé helyezésével megállítsa a labdát. A végrehajtás után döntheti el a játékos, hogy milyen további akciót végez. Az átadási cselek végrehajtásánál figyelni kell a lépésmennyiséget, mert gyakori a lépéshiba.

Lövőcsel

A támadó játékos lövőcsel végrehajtásával kapura lövési szándékát jelzi a védőnek és a kapusnak, és ezáltal igyekszik elhitetni velük, hogy kapura lövést kísérel meg. Végrehajtása során a dobás mozdulatát vagy annak bizonyos szakaszait hajtja végre. A lövőcselek a kapuralövés fajtájától és a lövések végrehajtásának pozíciójától függően lehetnek felsődobással végrehajtott, alsódobással végrehajtott, elhajlásos lövőcsel, felugrásos lövőcsel és talajon végrehajtott lövőcsel. A lövőcselek végrehajtásánál figyelni kell a megfelelő labdabirtoklásra, mert kicsúszhat a tanuló kezéből. Hibák lehetnek ezenkívül a rövid, lassú és nem hiteles és nem kapura irányuló cselezőmozgások.

Gyakorlatok

  • Két tanuló oldalt áll egymásnak 2-3 méterre, és kifelé, a társtól ellentétes irányba mutatják a cselt felsődobással. Ezután a társ felé lépve adják át a labdát a társuknak.
  • Két tanuló oldalt áll egymásnak 2-3 méterre, és kifelé, a társtól ellentétes irányba mutatják a cselt csuklóátadással. Ezután a társ felé lépve adják át a labdát a társuknak. Az egyik tanuló jobb a másik pedig bal kézzel végzi a cselt és az átadást, majd ellentétes oldalra fordulva szerepcserével is.
  • A tanulók sorozatban felső- és alsódobásokat imitálnak helyben, egy kilépéssel.
  • A jobbkezes játékos felsődobást mutat előre egy ballábas kilépéssel, majd a következő két lépésben szintén felsődobással átpasszolja a labdát a 9-10 méterre szemben álló társnak.
  • A jobbkezes játékos alsódobást mutat előre egy ballábas kilépéssel, majd a következő két lépésben felsődobással átpasszolja a labdát a 9-10 méterre szemben álló társnak.

Talajfogás technikája és oktatása

A mai modern kézilabdázás nélkülözhetetlen eleme a biztonságos talajfogás megtanulása és alkalmazása. A játék olyan iramban gyorsult fel, hogy sok esetben a védőknek nem marad más választása, mint hogy lökésekkel, kemény ütközésekkel állítsák meg a támadó játékost. A testnevelés órákon is adódhatnak olyan helyzetek, amelyeknél a megfelelő talajfogás alkalmazása segíthet a balesetek megelőzésében. Ezért is nagyon fontos, hogy a kézilabdázás technikai elemeinek oktatása során megfelelő figyelmet szenteljünk a biztonságos talajfogásnak, ugyanis megfelelő elsajátításának köszönhetően nemcsak a kézilabdapályán, de más sportágaknál és akár a mindennapi életben is használható, hasznosítható. A talajra érkezés egyik módja az esés, amely során a levegőben vagy a talajon lévő tanuló lökés, taszítás vagy egyéb védekező munka eredményeképpen egyensúlyát veszítve érkezik a talajra. Ilyenkor legfőbb célja a sérülés elkerülése, illetve a játékba való visszatéréshez szükséges idő minimálisra csökkentése. A talajfogási módok közül a tompításnak nagy szerepe van a beálló játékosok lövések utáni mozgásában. Ilyenkor a tanuló két karját a törzse előtt vállszélességben zárja még a levegőben, majdnem nyújtott helyzetben, majd a talajjal szembe fordulva érkezik le. A láb egy pillanattal előbb ér le, mint a tenyér, ezután a karok könyökben és csuklóban fokozatosan hajlítva, erőteljes fékező mozgással csökkentik az esés sebességét. A törzs a legvégén lassan kerül a talajra. Gurulás során a test hosszúsági vagy szélességi tengelye körül végez átfordulást a talajra érkezéskor. A hossztengely körüli gurulásnál a tompítás helyzetéből a lövő karját könyökben fokozatosan, de gyorsan hajlítva az oldalán, a hátán, majd a másik oldalán átgurulva hason fekvésben fejezi be a mozdulatot. A végrehajtás során a fej egyenes helyzetben, a karok könyökben hajlítva a test mellett helyezkednek. A szélességi tengely körüli gurulásnál az erőteljesen befelé hajló jobbkezes támadó az elugró lábára érkezik, majd a lendítő lábát teszi le előre rézsút. Közben mindkét láb fokozatosan hajlik, és a testsúly is átkerül a lendítő lábra. A testrészek ezután jobb lábszár, comb külső oldala, tompor jobb oldala, majd keresztben átgurulva a háton sorrendben érkeznek a talajra. Ezután a támadó a bal vállán keresztül kerül szembe a talajjal. Ezt a gurulásformát elsősorban a szélső poszton játszó játékosok alkalmazzák, azt is a kanyarított lövések kivitelezésénél. A csúszás is sokszor a szélsők által alkalmazott talajfogási forma. Végrehajtása a tompítás technikájával kezdődik (a talajra érkezéskor a tanuló fokozatosan hajlítja könyökét és csuklóját). A törzs elülső részének leérése után mellkason csúszik előre a beugrás irányának megfelelően. Csúszás közben a két kar hajlított helyzetben a nyújtott törzs mellé kerül.

Hibák a talajfogás végrehajtása során: laposan ugrik a tanuló, a két kar nem zár egymás mellé, túl gyorsan érkezik a törzs a talajra, az ujjak a talaj felé mutatnak leérkezés során, a térd leérkezik a talajra aminek során megsérülhet (tompítás), a gurulás irányában lévő kar hajlítása túl gyors vagy lassú, a tanuló nem zárja a karját a törzs irányába, a fej hátraemelése és ezáltal beütése a talajba, lassú végrehajtás (gurulások), a csúszó játékos csuklója a teste alá gyűrődik, a fej előretolt helyzete (csúszások).

Gyakorlatok

  • Gyakorlatok (tompítás):
  • Tapsos karhajlítás-nyújtás végrehajtása.
  • Fekvőtámaszban ellökődések a talajtól, érkezés hason fekvésbe.
  • Térdelésből dőlés előre fekvőtámaszon keresztül hason fekvésbe, karhajlítással.
  • Guggolásból dőlés előre fekvőtámaszon keresztül hason fekvésbe, karhajlítással.
  • Két tanuló egymás mellett hason fekvésben helyezkedik a talajon. Átvetődés a társ felett oldalra és vissza.
  • Gyakorlatok (gurulás):
  • Gurulóátfordulások előre és hátra.
  • Átfordulások hanyattfekvésből hason fekvésbe karral magastartásban.
  • Ülésből dobó mozdulat imitálása talajközelből, majd a lövő kéz előrecsúsztatásával gurulás oldalra, majd átfordulás a háton és a vállon keresztül, érkezés szembe a talajjal.
  • Guggolóállásból labdaátadás a szemben helyezkedő társnak: lendítő lábbal kilépés után üljön le a sarkára, majd kanyarított lövéssel lője át a labdát a társnak és kigurulással fejezze be a feladatot.
  • Két tanuló szemben egymással 2 méterről előrelépve felugrik, levegőben ütközik, majd páros lábon talajra érkezve mindketten hátrafelé kigurulnak.
  • Előző gyakorlat, labdával a kézben.
  • Gyakorlatok (csúszás):
  • Guggolásból dőlés előre a talajra két kézre, és a törzs letétele után a test további előrenyomása.
  • Hajlított állásból dőlés előre a talajra két kézre, és a törzs letétele után a test további előrenyomása mint az előző gyakorlatnál.
  • Hajlított állásból előrevetődés után talajfogás kicsúszással.
  • Hajlított állásból labdaátadás a szemben 5-6 méterre helyezkedő társnak előrevetődés után talajfogás kicsúszással.
  • A társ által szemből pattintott labda visszaütése előredőlve páros lábról, majd kicsúszás.
  • A társ által szemből pattintott labda visszaütése bevetődéssel, majd kicsúszás.
Twitter
YouTube
Instagram