A védekezés ma már napjaink kézilabdázásában teljesen átalakult a korábbi évekhez képest. Támadó jelleggel és határozott labdaszerzési szándékkal építjük fel. Minél idősebb és a játékra érettebb játékosokkal dolgozunk, annál inkább áttérünk egy képzés felé egy tudatosság felé. Minden védekező csapat törekszik elővételezni a támadók tevékenységét. Persze, ehhez kezdő lépésként mozgások szükségesek, amiből idővel, védekezési szokások alakulhatnak ki! Ahhoz, hogy egy csapat jól és hatékonyan tudjon együtt mozogni a védelemben, az egyén szerepvállalása, feladatainak ellátása érdekében kell képeznünk! Sok ismert előkészítő, rávezető játék, amely a labda nélküli helyzetet, a elővételét és a szükséges támadó jellegét alakítja, formálja a tanítványaink edzésmunkáját. Nagymértékben lehet segíteni egy játéknak, amely csak elemeiben hasonlít a tényleges kézilabdajáték-védelem felépítésére. Azonban egy játékban, mint ahogy a nevében rejlő kifejezések is, mint előkészítés vagy rávezetés, egyértelművé teszi számunkra magát a törekvést, hogy miért alkalmazzuk a edzés során.
Az eredményes védekezéshez jól képzett tanítványok kellenek!
A védekezési szokás kialakítása hiányában nagyon szűk a lehetősége arra, hogy egy adott pillanatban hatékonyan és lehetőleg leggyorsabban tudjon az egyén dönteni. Védekezési szokáson azt értem, hogy már fiatal korban, természetesen szinkronizálva az értelmi felfogóképességgel, tudatosítsunk alapokat a tanítványainkkal, amelyek rendszeresen visszatérő jelenségek. Értem ez alatt, nem egy teljes körű igényemmel, mint például:
- Kiemelten fontos legyen a lábak helyzete, mozgása, a támadó megállításának szempontjából.
- Ne állva várjon a védőjátékos egy labdás támadót!
- Az ütközés előtt tudja a védőjátékos testét és egyensúlyát érezni, így képes lesz megállítani egy nagy lendülettel érkező támadót.
- Képesek legyenek a mélységben és a szélességében hatékonyan és gazdaságosan mozogni.
- Tudja, alkalmazza a “V” alakban történő alapmozgást! (kitámadás – visszahúzódás)
- A sáncoló tevékenység és a mélységben történő kitámadás közötti különbség értelmezése.
Az élekor és a cselekvőképes tudás növekedése, a speciális mozgások, az alkalmi megoldások, vagy a személyre szóló taktikai utasítások megvalósítása, akkor lehet hatékonyabb, ha a védekezésben megszerzett alapismeretek, szokássá kialakult tevékenységekben érlelődött. Hasonlóan, mint egy támadójáték esetén, attól válik eredményessé a védelem egy csapatjátékban, ha egyénileg képzettek egy tanítványaink. Lényeges képzési hiba, ha az egyén felkészítése és védelmi szokásainak hiánya megelőzi a csoportos vagy a csapat számára a taktikai védelem kialakítását. Képzeljük el, hogy a gyakorlás és a mozgáskorlátozás következetesen és rendszeresen befolyásoljuk a védekezéssel kapcsolatos egyedi technika bemutatását, amely egyezik a reggeli fogmosással, vagy az étkezések előtti kézmosás szokása kialakulásával.
forrás: Zsiga Gyula / Szakmai szemmel
