2022.01.21.

Ha sport, akkor kézilabda

Az új utánpótlás-nevelési program

Ha csak gondolkodunk és még semmit nem tettünk a tanítványainkkal, akkor is egységesen tegyük ezt. Legyen ez nevelési alapelv, vagy képzési szempont, az utánpótlás nevelése sok irányból megalapozott, egymásra épülő és egységes folyamat legyen. A tematika abban fog segíteni a sportszervezetek és a nevelőedzők számára, hogy magát a folyamatot helyezi előtérbe. Hiszen a hibák nemcsak akkor kezdődnek, hogy a mit, mikor és hogyan kérdésekre nem megfelelő válaszok érkeznek, hanem a miért pont ezt, vagy miért pont azt helyezzük előtérben az oktatás folyamatában. Egészen pontosan, az objektív képzési elv érvényesülése, szűrni és rangsorolni fogja egy adott edző, adott megoldásra váró feladatait. A képességek fejlesztése a legfontosabb feladata a folyamatnak. Ebben csak az lát tisztán, aki érti és elfogadja magát a felépítettséget. A korábbi évekkel ellentétben nem a „toldozgatás-foltozgatás” hanem a tudatos építkezésé lesz a főszerep!

Az egységesség, idővel megszünteti a képzettségbéli különbségeket, főleg 14 éves életkorig. Nagyobb felületet biztosít majd a kiválasztásnak. Az edzők azonos értékrendek mellett oktatják, nevelik tanítványaikat, ami elvezeti őket a jobb kommunikáció használatához és ezzel megváltozhat az eddigi „belterjesen” gondolkodó szemléletmód. Talán, idővel arculata és markáns megjelenése lesz a magyar kézilabdázásnak. A szakmai segítségnyújtás, vagyis maga a tematika országos szintű lefedettséget fog biztosítani. Hatéves életkortól tizennyolc éves életkorig, szakmai képzettségi szempontokat állít fel. Edzéselméleti és edzésmódszertani tanácsokat fogalmaz meg. Közel 250 gyakorlatot, illetve korosztályonként tudáspróbákat tartalmaz a papírformátumú szakanyag, amihez minden sportszervezet összes nevelőedzője alanyi jogon hozzájut.

Digitális felület kialakítása, kezelése

Minden sportszervezetnek és/vagy intézménynek hozzáférése lesz az MKSZ honlapján egy olyan felülethez, amelyen napi és havi rendszerességgel kötelezően dokumentálandó az edzők és csapataik edzésmunkája. A „kötelező” szóval kezdődő mondat egyfajta ellenérzést vált ki az olvasóból. A régi beidegződések munkálkodása sem javít ezen az állapoton, főleg az én és a nálam idősebb nemzedék esetében. Azonban olykor a magától érthető dolgok között is vannak számunkra jobban elfogadható, de végül is kötelező érvényű elvek, tevékenységek, de nem mondjuk ki, hogy kötelező, azonban mégis tisztában vagyunk vele. Mint például, ha belépek valahová köszönök, színházban kikapcsolom a mobilom, vagy a főtétel előtt fogyasztom el a levest, a lefekvés előtti tisztálkodás, vagy mielőtt lelépek az úttestre körülnézek. Minden magára adó edző adminisztrál, tervez, napi jegyzetelést végez, teszteket csinál, rögzíti a különféle felméréseinek eredményeit. Ma még bizonyára sokan írnak, terveznek spirálfüzetekbe, azonban az adatokat, egészen biztos, hogy az informatikai ismeretükre alapozva, digitálisan tárolják el. Mint ahogy a hanghordozók világában is eljutottunk a bakelit lemeztől az mp3 lejátszókig, úgy a papírformátumú lexikonokat, újságokat is leváltja a digitalizált változat. A kérdés tehát nem az, hogy miért kell csinálni, hanem, hogy hová kell adminisztrálni az edzők számára. A kialakított felület, nemcsak az adott edzőnek, hanem a sportszervezet részére is lehetőséget ad az adatok ellenőrzésére, és olyan információk felvitelére, amire a központi adatbázis nem lesz kíváncsi. Az adott sportszervezet vezetője, mint az adott terület szakfelügyelője, hozzáféréssel fog rendelkezni, tehát nemcsak látni, hanem belső üzenetváltásra is képes lesz saját szakembergárdájával.
A következő lépéseket kell megtenni az adott felületen: Minden sportszervezet, intézmény felviszi a saját maga csapatait az edzésbeosztás szerint. Tehát a rendszer arra lesz kíváncsi, hogy a gyerekek, melyik edzővel és hol végzik a heti edzéseket. (egy edzőnek két ilyen csapata lehet)
Minden sportszervezetnek, intézménynek el kell juttatni az MKSZ részére az összes edzéshelyszínt, ahol csapatai edzésileg foglalkoztatva vannak.
Az adott edző felviszi a hozzá edzésileg tartozó gyerekeket a rendszerbe. Az edzőnek két tevékenysége lesz ezt követően, edzésnaplót vezet és edzéstervet készit egy hónappal előre. Minden tevékenység adott lesz a felületen, amire csak rá kell kattintani. Azt hogy ezen belül milyen gyakorlatokat alkalmaz, már az ő saját maga kreativitására van bízva.
Lesz egy tesztek, felmérések felület is a rendszerben, amit az edző, vagy a sportszervezet szabadon is használhat, illetve lesznek központilag elvárt felmérések. A távlati terv, hogy idővel növelni tudjuk a későbbi időkben felhasználható adatainkat.
Tehát a felület nemcsak országos szinten, hanem a helyi sportszervezet szakmai munkáját
is segíti. Ki és melyik sportszervezet, milyen hatékonyan fogja kihasználni a felület lehetőségeit?

Szakfelügyelők munkája

Minden az eddigiektől eltérő folyamat, tevékenység, vagy egy új rendszer igényli az ellenőrzés bevezetését. A világ minden táján így van ez. A kérdés, hogy milyen mértékben, mit és hogyan végzi el? Az újszerűség, amiben előre kell lépni a mi esetünkben az maga a tematika elfogadtatása, és ebben a folyamatosságot megtalálva a felépítettség értelmezése lenne. Megtalálni, megmutatni az egyes korcsoporttal foglalkozó nevelőedzők számára azt a gondolkodásmódot, hogy tanítványai jelen állapotban is egy építkezés közepén vannak. Pontosabban, a pillanatnyi akadályok ne vonják el a figyelmét a lényeges dolgokról. A legnagyobb hiba, amikor a nevelőedző taktikai szempontból akarja képezni tanítványait, több esetben meggondolatlanul. A taktikai képzés a legutolsó fázis a nevelőmunkában! Képességfejlesztés, illetve a mozgások, mozdulatok technika oktatása minden esetben előbbre való tevékenység. Ha nincs izomzat, hiányos, vagy helytelen a technika. Ha nincs kondíció és ezért a technika hibás, nem lehet jó taktikát felépíteni, mert az alapok hiányoznak hozzá! Azonban a képességek fejlesztése területén sem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan képezzünk. Az ismeretanyag folyamatos bővülése és a sporttudomány állandó fejlődése miatt, adott korcsoportok esetében irányított ingereket kell behozni a képzésbe. Figyelni kell a szenzitivitásra és arra is, hogy mikor érnek be a „retardált” gyerekek. A nevelőedzők többsége az akcelerált, alapvetően kicsi, de gyors és ügyes gyerekeket játszatja, mert nyerni akarja mérkőzést. Többé kevésbe megsajnáljuk a kisiskolás gyerekeket, de ha ebben az életkorban nem fejlesztjük az aerob állóképességüket, később problémát fog okozni.

A szakfelügyelőknek abban lesz fontos feladatuk, hogy szakmailag rávilágítsanak a lényeges dolgokra. Motiváljon, ha kell, nyugtasson, de olykor, ha kibillen a képzésmenete az edző kezéből, képes legyen elmagyarázni, hogy ehhez a képzési szinthez mit kell tenni az edzőnek, hogy tanítványai eljussanak a céljaik felé. Lényeges továbbá tudni, hogy az adott sportszervezet vezetőjével, az adott terület régióvezetőjével és a megyei szövetséggel is kapcsolatban álljon a szakfelügyelő.
Kellő ismerettel a háta mögött a szakfelügyelőnek a digitalizált felületek kezelése és működtetése területén is szükséges lesz a segítségnyújtás az adott területen, hiszen sokan lesznek olyanok, akik nem kevés tapasztalattal rendelkeznek az informatikában. Az a terület, amiért a szakfelügyelő felel, egyes megyékben 35-40 sportszervezetet is tartalmaz. Mindenkihez egy időben nem képes eljutni, ezért a digitális felületen figyelni tudja az edzők tevékenységét. Üzeneteket tud majd küldeni a rendszeren belül az egyéneknek vagy mindenkinek, egyaránt ha ez szükséges.
Végül kiemelném, hogy a szakfelügyelők semmilyen határt, korlátot nem szabnak az edzők öntevékeny kreatív hozzáállásában mindaddig, amíg munkájuk abban a szemléletben zajlik, ahogy ezt a tematika előírja nekik. A szakfelügyelők objektív, pozitív gondolkodású, érzelmektől mentes hozzáállással, következetesen és részrehajlás nélkül fogják végezni a munkájukat.

A múltbéli ad hock képzésnek vége

Fiatal edző éveimben, nem értettem az összefüggéseket, nem találtam anyagot, ami rámutatott, hogy a nevelés folyamata mitől és miért lehet egymásra épülő és folyamatos. Tanáraim stádiumokat és kész kialakult technikákat mutattak számomra. Hogyan tudok technikailag helyesen kivitelezni mozgásokat, vagy milyen teljesítményt kell mutatnom, hogy bizonyos korosztályos válogatott motorikus fejlettségi szintjét elérjem. A folyamat, hogy a különféle életkorban mit és mikor és hogyan oktassunk, senki nem árulta el nekem. Nos, ilyen nem létezett. Sok fejtöréstől és hezitáló időszaktól mentett volna meg. Persze az sem okozott volna gondot, ha a sejtéseimet, a bizonytalan döntéseimet megerősítette volna valaki, hogy az út, amit választottam, vagy maga a képzés felépítettsége helyes és megfelelő. Nekem is voltak szerencsés tanítványaim, akik eljutottak a csúcsra. Bizonyára ez másokkal is előfordult, de az igazi értelmet és a választ, hogy mindez miért történhetett meg, nem tudtuk megadni. Ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat tettünk az adott játékosról. Talán mert igazi nagy tehetség volt. Nagyon szorgalmas és jó adottságai voltak. Kivételes technikai tudása volt. Hallatlan szívós, erős és jó harcos. Ördögien cselezett és kifinomult a technikája.
Ha egy hatemeletes lépcsőháznak azonosítanánk be az utánpótlás nevelés folyamatát a kisiskoláskortól a felnőtté válás állomásáig. Nos, könnyen lehetne szemléltetni a jelen gondjait a képzés területén. Ugyanis ha minden egyes lépcsőfok egy egy lényeges részét alkotja a képzés folyamatának, legyen az akár nevelés, képességfejlesztés vagy technikai érettségi szint. Ebben a lépcsőzésben korán kiesnek azok a gyerekek, akik kisiskoláskorban nem kapják meg a megfelelő koordináció fejlesztést. A kimaradt lépcsőfokokat nem képesek átugrani. Ilyen lehet például az is, ha nem kap kiemelt figyelmet a serdülő életkor elején az aerob állóképesség fejlesztése, illetve a serdülőkor végén a szükséges gyors erő és ezzel szorosan összefüggésben álló technikai képzéshez rendelt kondicionális fejlettség. Ahogy a gyerek kronológiailag növekszik, úgy távolodnak egymástól a lépcsőfokok. Soha nem ismételhető és nem behozható hátrányba kerülnek azok a kollégák, akik kondicionális hátránnyal, vagy technikai hibákkal és eszetlen taktikai tudással akarják felfelé rohantatni a tanítványaikat az emelkedőn. Képtelenek lesznek felérni a csúcsra, a hatodik emeletre, vagyis a felnőtt sportolói szintre.
Igen, eddig is voltak és lesznek kiváló sportolóink, akik büszkeséget és örömet okoztak nekünk, mert felnőtt szinten megmaradtak és jó vagy éppen válogatott kézilabdázók váltak belőlük. Na de hányan nem? Az elfogadás a fejlődés felé abban áll, hogy magát az egységességet és a folyamatot állítjuk szembe a múltbéli ad hock képzéssel. Ismereteink bővültek az elmúlt évtizedek alatt. Tudjuk, hogy mikor, mit érdemes tanítani és azt milyen módszerrel vagyunk képesek a leghatékonyabban átadni.
Lesznek szakemberek, akiknek nem azt kell megmondani, hogyan csináljuk, hanem, hogyan érdemes. Nekik kötelességük lesz az egész folyamatot ismerni, közvetíteni a területen. Ha elfogadjuk, hogy az edzőnek minden esetben adminisztrálnia kell magát, és ezzel azonosulni tudunk, már csak egy lépés szükséges a tudatos készültségi szint elérése felé. A naprakész, tervező nevelőedző eddig csak kevesek sajátjaként, vagy inkább elképzelés szinten működött. Aki elfogadja a segítséget és nem valami szükségszerű és fentről jövő kötelezettséget elővételez a mentori rendszer bevezetésével, az képes lesz megváltoztatni hozzáállását és munkájával, a hibázás eshetőségét a minimálisra tudja csökkenteni.
Mindez elfogadás kérdése lesz.

forrás: gyulazsiga.com »

Twitter
YouTube
Instagram